Kiegészítés: az a nagy ateista könyv pedig, amit belinkeltél legalább annyira korlátozott, mintha egy elborult fanatikus hívő könyvét olvasnám, csak éppen a véglet másik oldala...pár oldal elolvasása után meglehet cáfolni/kérdőjelezni benne nagyon sok mindent...akárcsak a bibliában...krumpli-burgonya...
Én azon a nézőponton vagyok, h az ember tapasztalatokból tanul, de ami talán még fontosabb, h a tapasztalatok MINDIG csak részigazságok, soha nem végleges, befejezett tények...sokkal inkább egymásra épülnek...
Ott kezdődik a baj, ha vki megél egy -számára nagy- tapasztalatot, akkor azt hiszi, hogy ő már mindent megélt és mindent tud és onnantól kezdve nem hajlandó elfogadni, hogy van tovább is...és így bizony megragad egy szinten, amit foggal-körömmel próbál megőrizni többnyire a lustasága/ego-ja miatt...mondhatni megáll a fejlődésben, megelégszik azzal amit elért (mert talán éppen akkor többet tapasztalt, mint a környezete, így megnövekedett önbizalomra tett szert).
Mindenesetre, sztem azzal, hogy valamire azt mondjuk, hogy lehetetlen, azzal csak és kizárólag önmagunkat korlátozzuk, senki mást...én nem 'hiszem, ha látom', én 'mindent elhiszek, amíg nem látom az ellenkezőjét' típus vagyok... és ha elfogadtok egy szerény véleményt, jobban tennétek Ti is, szkeptikusok, mert veszíteni semmit sem veszíthettek...vagy több tapasztalatban lesz részetek, vagy ugyanennyiben...vagy tévedek?
Szellem képek
Én azon a nézőponton vagyok, h az ember tapasztalatokból tanul, de ami talán még fontosabb, h a tapasztalatok MINDIG csak részigazságok, soha nem végleges, befejezett tények...sokkal inkább egymásra épülnek...
Ott kezdődik a baj, ha vki megél egy -számára nagy- tapasztalatot, akkor azt hiszi, hogy ő már mindent megélt és mindent tud és onnantól kezdve nem hajlandó elfogadni, hogy van tovább is...és így bizony megragad egy szinten, amit foggal-körömmel próbál megőrizni többnyire a lustasága/ego-ja miatt...mondhatni megáll a fejlődésben, megelégszik azzal amit elért (mert talán éppen akkor többet tapasztalt, mint a környezete, így megnövekedett önbizalomra tett szert).
Mindenesetre, sztem azzal, hogy valamire azt mondjuk, hogy lehetetlen, azzal csak és kizárólag önmagunkat korlátozzuk, senki mást...én nem 'hiszem, ha látom', én 'mindent elhiszek, amíg nem látom az ellenkezőjét' típus vagyok... és ha elfogadtok egy szerény véleményt, jobban tennétek Ti is, szkeptikusok, mert veszíteni semmit sem veszíthettek...vagy több tapasztalatban lesz részetek, vagy ugyanennyiben...vagy tévedek?
Peace