„Egy hely, ahol nem zárják ránk az ajtót, egy hely, ahová bárki betérhet, egy hely, ami Isten nevének állít emléket.” Egy igazi karácsonyi történet a bonyhádi templomból
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
„Egy hely, ahol nem zárják ránk az ajtót, egy hely, ahová bárki betérhet, egy hely, ami Isten nevének állít emléket.” Egy igazi karácsonyi történet a bonyhádi templomból
Feltehetően, ahogy elfogadta a hajléktalan a rendőrök felajánlását, elfogadott volna bármilyen jellegű alternatívát is a templomi dolgozók, vagy a tiszteletes részéről. És itt nem gondolok arra, hogy otthonukba kellett volna altatni, de gondolom, hogy papként és ott dolgozókként (emberi segítőkként), tudták ők hogy van hajléktalan melegedő is a rászorulóknak, és egy esetleges odafuvart sem ajánlottak fel, amit ahogy a rendőröktől is elfogadott, feltehetően tőlük is elfogadott volna. Vagy ha fuvart nem is, egy kopott pokrócot, vagy meleg teát.
Tehát az egésszel nekem csak az a bajom, hogy rendben van ez az egész záróra meg minden dolog, de valahogy hiányolom én azt a bibliai tanítás követését, és megélését ebben az egész történetben. Meg egyébként is, egy tiszteletes aki tényleg megéli a hitét, miért nem próbál felkarolni egy ilyen embert? így kell segíteni egy elesetten? Ha másnak nem, neki tudnia kellene mi az, hogy felkarolni egy rászorulót. És ha nem is teheti meg, hogy felkarolja, legalább besegíthetné őt abba a közösségbe ahol az ilyen emberekkel foglalkoznak.