lehet valaki az egyik viccen jót nevet a másik viccnek éppen az alanya és azon megsértődik, a következő viccen megint nevet. vannak azért fokozatok, milyen mélyen megy bele a humorista a sértegetésbe, lehet a felszínen élcelődeni és lehet obszcén módon, ízléstelenül vulgaritásba torkollóan. A magyar stand uposok azt hiszem többnyire határon belül maradnak. A reggeli rádiós speakerek sokszor Howard Stern nyomán (pl. Boros-Bochkor anno), direkt sértegetéseikkel túllőnek a célon, beleröhögnek, erőltettek, nem kidolgozottak, számomra már hallgathatatlanul nem voltak viccesek. Az sem mindegy, hogy valamit úgy tesznek humorossá, hogy valahol a humorista is részese, részben alanya a történetnek, vagy felülről, kívülről mondanak valamiről véleményt, karikíroznak, hiszen az egyben véleménynyilvánítás is. Felelősség kérdése szinte sehol sem hangzik el, ám felelőtlenül-meggondolatlanul, ahogyan semmi mást, a humorizálást sem lehet csinálni, tudni és merni kell bocsánatot kérni, ha poén maradandó nyomokat hagy egyes emberek érzékenységében.