Mint ahogy a példa is mutatja, a jó színész és a jó szinkron színész nem feltétlenül ugyanaz. Ennek a csajnak színészkedésből "kettesalá". Annyira volt természetes, mint Sheldon empátiája.
Stólbuci és Gesztesi például erősen átlag alatti színészek, de nagyon jó szinkronszínészek. Ez egy másik szakma.
Dörner György, vagy Selmeczi Roland pedig színésznek, és szinkronszínészek is kiváló (volt).
Sajnos a magyar közönséget erős dilemmába keverték egyrészt mert hozzászokott a (véleményem szerint) tényleg kiváló szinkronhoz, másrészről hozzászokott a magyar és dél-amerikai sorozatok borzalmas színészi ténykedéséhez.
Azzal is egyetértek, hogy a mai filmek döntő többsége nem is igazán nyújt túl nagy kihívást a szinkronszínészek szakmai énjének, és ebben nem csak a film , sorozatok készítői a felelősek, hanem a magyar fordítók is, akik nem azért kapnak meg egy munkát, mert a legalkalmasabbak rá, hanem mert épp ők a munkára foghatóak a cégnél. Például az Így jártam anyátokkal c. sorozat fordítója, akinek az első "humoros" munkája volt ez. Hogyan adhattak egy ilyen szóviccekkel teli sorozatot egy "amatőrnek"? (Pl. It's gonna be legen...wait for it...dary = Ez ferge... most figyelj...teges lesz.) Mert épp Ő volt kéznél. Teszem hozzá, viszonylag jól megoldotta a feladatot, még ha az eredeti érzést nem is adja vissza.
Egy világ minden táján jelen lévő foglalkozást hungarikummá nyilvánítani csak azért, mert a magyar jobb, mint az átlag, szerintem nem túl ésszerű dolog. Nem a magyarok találták ki (kivételesen), csak jól csinálják. A filmkészítést sem lehet pl. norvégiumként aposztrofálni, csak mert jó filmeket csinálnak.
Az átlag román állampolgárok angol nyelvtudására nem akarok nagyon kitérni, ám a híresztelésekkel ellentétben nem múlja fölül a magyar átlag állampolgár nyelvtudását, ezt sok éves kereskedelmi tapasztalatomból tudom.
Egyébként, mint kapcsolódó téma, személy szerint a filmcím "fordítókat" nekifutásból, páros lábbal rúgnám mellbe.
Stólbuci és Gesztesi például erősen átlag alatti színészek, de nagyon jó szinkronszínészek. Ez egy másik szakma.
Dörner György, vagy Selmeczi Roland pedig színésznek, és szinkronszínészek is kiváló (volt).
Sajnos a magyar közönséget erős dilemmába keverték egyrészt mert hozzászokott a (véleményem szerint) tényleg kiváló szinkronhoz, másrészről hozzászokott a magyar és dél-amerikai sorozatok borzalmas színészi ténykedéséhez.
Azzal is egyetértek, hogy a mai filmek döntő többsége nem is igazán nyújt túl nagy kihívást a szinkronszínészek szakmai énjének, és ebben nem csak a film , sorozatok készítői a felelősek, hanem a magyar fordítók is, akik nem azért kapnak meg egy munkát, mert a legalkalmasabbak rá, hanem mert épp ők a munkára foghatóak a cégnél. Például az Így jártam anyátokkal c. sorozat fordítója, akinek az első "humoros" munkája volt ez. Hogyan adhattak egy ilyen szóviccekkel teli sorozatot egy "amatőrnek"? (Pl. It's gonna be legen...wait for it...dary = Ez ferge... most figyelj...teges lesz.) Mert épp Ő volt kéznél. Teszem hozzá, viszonylag jól megoldotta a feladatot, még ha az eredeti érzést nem is adja vissza.
Egy világ minden táján jelen lévő foglalkozást hungarikummá nyilvánítani csak azért, mert a magyar jobb, mint az átlag, szerintem nem túl ésszerű dolog. Nem a magyarok találták ki (kivételesen), csak jól csinálják. A filmkészítést sem lehet pl. norvégiumként aposztrofálni, csak mert jó filmeket csinálnak.
Az átlag román állampolgárok angol nyelvtudására nem akarok nagyon kitérni, ám a híresztelésekkel ellentétben nem múlja fölül a magyar átlag állampolgár nyelvtudását, ezt sok éves kereskedelmi tapasztalatomból tudom.
Egyébként, mint kapcsolódó téma, személy szerint a filmcím "fordítókat" nekifutásból, páros lábbal rúgnám mellbe.