1. HA kivesszük a problémás eseteket, és a szülők el tudják értelmesen intézni, hogy ne a gyerek rángatása legyen belőle, akkor a közös felügyelet jó megoldás. Csak eddig nem erről beszéltél, hanem a közös felügyelet egyedül üdvözítő, kötelezően alkalmazandó voltáról. Nyilván az a tiszta, hogy HA mindkét szülő alkalmas rá, ÉS HA mindkettő igényli is ezt (ld. a bungle által felvetett eseteket, amikor nem...), akkor egyformán részt tudjanak venni a gyerek nevelésében. A gond az, hogy normális emberek a gyerek érdekében ezt közös felügyelet nélkül is megoldják, ha idióták, akkor meg hiába van közös felügyelet, amellett is pokollá tudják tenni a másik életét a gyerekkel.
2. Úgy oldanám meg, ahogy szerintem minden problémához alapvetően közelíteni kéne: a valós biológiai igények figyelembevételével. Szent meggyőződésem, hogy a fiúk általánosságban azért teljesítenek rosszabbul az iskolában, mert egy kisfiú (pláne egy kamasz fiú) nem "arra van kalibrálva", hogy 8 órán keresztül passzív befogadóként, csendben üljön, és hallgassa valakinek az egyirányú kommunikációját. KURVÁRA MINDEGY, hogy férfi vagy női tanár beszél hozzájuk, a fiúk egyszerűen nem tudnak ennyi ideig megülni a seggükön, ráadásul koncentrálni is közben, mert marha nagy a mozgásigényük, és aktívan szeretik eltölteni az idejüket, felfedezni a világot. Az ebből fakadó mentalitás az eltespedt, amúgy mozgásszegény életmódot élő fiúkra is igaz. Ők is olyan időtöltéseket szeretnek (pl. számítógépes játékok), amikben nem passzív befogadók, hanem aktív szereplők lehetnek (bizonyított, hogy pl. az mmorpg-k játszása olyan neurális és izomtónusbeli változásokat okoz, mintha tényleg a játékossal történnének az események - persze ettől még nem helyettesíti a tényleges, fizikai terheléssel is járó testmozgást). A lányok általában jobbak abban, hogy hosszabb ideig, csöndben figyeljenek emberekre, koncentráljanak egyirányú információközlésre, miközben elraktároznak minden apró dolgot, amit hallanak. - De megjegyzem, minden gyerek jobban tanul, többet jegyez meg az aktív, mint a passzív tanítás során, csak ez a különbség fiúknál még szembetűnőbb. Ezért is hülyeség a nemi szeparáció, mert a fiúknak és a lányoknak is ugyanaz a rendszer lenne jobb, amiben nem mellesleg a fiúk nem maradnának le. Az, hogy melyik tanár mennyi ideig tudja fenntartani a gyerekek érdeklődését, szintén NEM a nemétől függ, hanem az egyéniségétől, tehetségétől, pedagógiai érzékétől.
Tehát az rohadtul biztos, hogy a női tanárok leváltása férfi tanárokra NEM fogja megoldani a problémát. A problémát az egész nevelési, tanítási koncepció átdolgozása, jobban a gyerekek természetes biológiai igényeinek megfelelő átszabása jelentené, pl. gyakoribb, minőségi testmozgás, valódi testnevelés beiktatásával (ami nem azzal egyenlő, hogy kibasszák őket 10 percre rohangálni az udvarra), interaktívabb, figyelemfelkeltőbb, lényegorientált ismeretátadás megvalósításával, és a gyerekek egyéni kezdeményezéseinek, kreativitásának, ötletelésének, érdeklődésből fakadó autodidakta tanulásának a fejlesztésével.
Az egészet hadd ne nekem kelljen kidolgoznom a pedagógustársadalom helyett, de ők is tudják egyébként, hogy ez lenne a jó irányvonal, ha nem szólna bele a politika, erre is haladnának. A múzeumpedagógiában pl. elég jó sikereket értek el, elég csak az állatkerteket vagy pl. a Természettudományi Múzeumot megnézni. Valami hasonlót kéne az iskolákban is megvalósítani, persze a tananyagra koncentráló formában, adott korosztályra testreszabva.
Ez külföldön sok helyen (pl. Finnország, Hollandia) nálunk sokkal jobban működik, ott nincs is akkora különbség a fiúk meg a lányok teljesítményében, és nem is romlik az oktatás színvonala - pedig ott is több a női pedagógus... :P Szóval rohadtul nem a nők kompetenciájával van a gond.
2. Úgy oldanám meg, ahogy szerintem minden problémához alapvetően közelíteni kéne: a valós biológiai igények figyelembevételével. Szent meggyőződésem, hogy a fiúk általánosságban azért teljesítenek rosszabbul az iskolában, mert egy kisfiú (pláne egy kamasz fiú) nem "arra van kalibrálva", hogy 8 órán keresztül passzív befogadóként, csendben üljön, és hallgassa valakinek az egyirányú kommunikációját. KURVÁRA MINDEGY, hogy férfi vagy női tanár beszél hozzájuk, a fiúk egyszerűen nem tudnak ennyi ideig megülni a seggükön, ráadásul koncentrálni is közben, mert marha nagy a mozgásigényük, és aktívan szeretik eltölteni az idejüket, felfedezni a világot. Az ebből fakadó mentalitás az eltespedt, amúgy mozgásszegény életmódot élő fiúkra is igaz. Ők is olyan időtöltéseket szeretnek (pl. számítógépes játékok), amikben nem passzív befogadók, hanem aktív szereplők lehetnek (bizonyított, hogy pl. az mmorpg-k játszása olyan neurális és izomtónusbeli változásokat okoz, mintha tényleg a játékossal történnének az események - persze ettől még nem helyettesíti a tényleges, fizikai terheléssel is járó testmozgást). A lányok általában jobbak abban, hogy hosszabb ideig, csöndben figyeljenek emberekre, koncentráljanak egyirányú információközlésre, miközben elraktároznak minden apró dolgot, amit hallanak. - De megjegyzem, minden gyerek jobban tanul, többet jegyez meg az aktív, mint a passzív tanítás során, csak ez a különbség fiúknál még szembetűnőbb. Ezért is hülyeség a nemi szeparáció, mert a fiúknak és a lányoknak is ugyanaz a rendszer lenne jobb, amiben nem mellesleg a fiúk nem maradnának le. Az, hogy melyik tanár mennyi ideig tudja fenntartani a gyerekek érdeklődését, szintén NEM a nemétől függ, hanem az egyéniségétől, tehetségétől, pedagógiai érzékétől.
Tehát az rohadtul biztos, hogy a női tanárok leváltása férfi tanárokra NEM fogja megoldani a problémát. A problémát az egész nevelési, tanítási koncepció átdolgozása, jobban a gyerekek természetes biológiai igényeinek megfelelő átszabása jelentené, pl. gyakoribb, minőségi testmozgás, valódi testnevelés beiktatásával (ami nem azzal egyenlő, hogy kibasszák őket 10 percre rohangálni az udvarra), interaktívabb, figyelemfelkeltőbb, lényegorientált ismeretátadás megvalósításával, és a gyerekek egyéni kezdeményezéseinek, kreativitásának, ötletelésének, érdeklődésből fakadó autodidakta tanulásának a fejlesztésével.
Az egészet hadd ne nekem kelljen kidolgoznom a pedagógustársadalom helyett, de ők is tudják egyébként, hogy ez lenne a jó irányvonal, ha nem szólna bele a politika, erre is haladnának. A múzeumpedagógiában pl. elég jó sikereket értek el, elég csak az állatkerteket vagy pl. a Természettudományi Múzeumot megnézni. Valami hasonlót kéne az iskolákban is megvalósítani, persze a tananyagra koncentráló formában, adott korosztályra testreszabva.
Ez külföldön sok helyen (pl. Finnország, Hollandia) nálunk sokkal jobban működik, ott nincs is akkora különbség a fiúk meg a lányok teljesítményében, és nem is romlik az oktatás színvonala - pedig ott is több a női pedagógus... :P Szóval rohadtul nem a nők kompetenciájával van a gond.