A szilíciumvölgyben egyre többen döntenek úgy, hogy nem iratják iskolába a gyerekeiket El tudod képzelni, hogy a gyereke nem jár iskolába, hanem otthon, minimális irányítással, tankönyvek és az internet segítségével tanul? Azzal foglalkozik, ami igazán érdekli őt, így fejleszti saját magát? El tudja képzelni, hogy így sikeres emberré válhat, olyanná, aki létrehoz valami új és jó dolgot?
Egy ilyen rendszerben mindenkinek egyéni érdeke lenne h fejlessze saját magát. Aki meg nem teszi az így járt és senki nem fogja felkarolni főleg nem az állam. Tehát ne egy olyan rendszerben gondolkodj mint a mai ahol rengeteg analfabétát tart el a társadalom mások pénzén csak azért mert 'ő is ember'. A mai rendszerben ez nem bevezethető hiszen már a felsőoktatás fizetőssé tételénél is több tízezer ingyenélő kezdett el hisztizni. Képzeld csak el mi lenne ha a középfokú oktatást fizetőssé tenné valaki! :-) Egy parazita világban élünk ahol a nagyobb létszámú eltartott réteg dönt arról h a kisebb létszámú eltartó réteg hogyan és miként tartsa el őt. Mindezt a szolidaritás üres hazugságára hivatkozva.
A mai diákhitelben vannak nagyon jó elgondolások. Viszont ami problémám van vele az pont az h alacsonyabb a mértéke a kamatnak mint a reálisan elvárható. Magyarán az adott illető képzését részben mások fizetik ki. Ezzel én soha nem értettem egyet. Részemről akár több megoldást is támogatnék h a diák többféle lehetőség közül választhasson. Viszont kamatként mindenképpen egy olyan mértéket állítanék be ami nem lenne veszteség az állam részéről ugyanakkor pénzügyi hasznot sem hozna neki. Tehát mondjuk egy jegybanki alapkamatot vagy inflációkövetést.
Tehát éppen fordítva gondolom mint te. Nem venném feltétlen alapnak az alacsony kamatot. Persze alacsonyabb lenne mint a normál banki hasonló kamat hiszen ott a bankok rárakják a saját hasznukat. Az államnak erre nem lenne szüksége mert annak elég az is ha nem éri veszteség. De annyira alacsonyra nem tenném h ezzel az államot veszteség érje.
Amiben én inkább látnám a jövőt az az amikor a képzések többségét nem az állam hanem azok a cégek és vállalkozások finanszíroznánk akiknek az adott munkaerőre szüksége van. Teszem azt ha egy fiatal úgy dönt h asztalos akar lenni akkor több lehetősége is van:
-Magától kitanulja otthon. Elég valószínűtlen az asztalos szakmánál de sok másnál lehetséges. Esetleg a vizsgákat leteheti egy alacsony összegért az adott iskoláknál.
-Saját pénzből vagy hitelből kifizeti a képzése költségét és utána azt kezd a tudásával amit akar.
-Ösztöndíjszerződést köt egy iskolával az meg egy céggel akinek asztalosra van szüksége.
A cég fizeti az iskolát akinek így érdeke lesz jó asztalost képezni mert máskülönben a cég másik iskolát fog keresni helyette. A cég fizeti a tanuló tanítását egyúttal vállalja h alkalmazza majd a tanulót. Ezzel a tanuló nem csak a képzést szerzi meg hanem jó eséllyel fix állása is lesz /persze nyilván kikötné a cég h X ideig nem mehet el a tanuló/. A cégnek meg megint jó mert olyan munkaerőt kap amelyik azt tudja majd amire a cégnek szüksége van /nem kerülnek ki olyan 'szakemberek' akiknek a tudásszintje teljesen hasznavehetetlen a való életben/.