A szilíciumvölgyben egyre többen döntenek úgy, hogy nem iratják iskolába a gyerekeiket El tudod képzelni, hogy a gyereke nem jár iskolába, hanem otthon, minimális irányítással, tankönyvek és az internet segítségével tanul? Azzal foglalkozik, ami igazán érdekli őt, így fejleszti saját magát? El tudja képzelni, hogy így sikeres emberré válhat, olyanná, aki létrehoz valami új és jó dolgot?
Hogyan tudná másképp, hogy megéri-e egy szakmát választania? El kell döntenie, hogy ~10 év múlva lesz-e arra a szakmára kereslet, amit megfizetnek annyira, hogy a befektetett pénzt visszahozza.
"Nem tán arra h lesz ott munkaerő?"
Pontosan. És a te módszereddel a munkaerő nem lenne ott, hiszen csak olyan tanulók végeznének mindig, akikre 3-5 évvel azelőtt éppen szükség volt!
"Egy cég amikor valahová települ akkor gondoskodik arról h ott legyen megfelelő munkavállalója."
Egy cég oda költözik, ahol számításai szerint már van olyan dolgozó, hiszen akkor akar elkezdeni termelni, amikor odaköltözik, nem 5 évvel később...
"Kár h szegény indexes cikk csak azt nem vizsgálta h az elhelyezkedett bölcsészek vajon abban a szakmában boldogulnak-e amit tanultak avagy másban."
Talán olvasd el a ciikket - külön szakasz foglalkozik ezzel a kérdéssel. Kiderül belőle, hogy több mérnök dolgozik segédmunkásként, mint bölcsész....
"Miközben van iskola /korábban linkeltem/ amelynek a tanulmányi eredményei jobbak mint az országos átlag"
A Summerhillre gondolsz? Az főleg művészképző - nem érzed, hogy kicsit önmagad ellen beszélsz? Ráadásul sehol nem írják, hogy jobbak lennének az eredményei, mint más iskoláknak...
"A diák enélkül is el tudja dönteni h mi érdekli és h miben lesz tehetséges."
Ez biztos nincs így. Én például imádtam rajzolni általános iskolában, de felnőve túl nehéz lett a kezem, ezért majdnem megbuktam szakrajzból. Ellenben általános iskolában nem szerettem a matekot - nem érdekelt, unalmas volt. Azóta elvégeztem egy programozó egyetemet, ahol nyilván a matek volt a legfontosabb tárgy és azóta is programozóként dolgozom. Szóval ha kis fölsősként én döntöttem volna el, hogy mi leszek, ha nagy leszek, akkor kizárt, hogy a matek mellett tettem volna le a voksom. Jó eséllyel rajzolgattam volna, majd amikor elvesztettem volna ezt a képességemet a felnövésem miatt, akkor hirtelen ott álltam volna elvesztegetett 5-10 évvel...
"Vagy gondolod h a másodfokú egyenlet megoldóképlete majd segít abban h a gyerek eldöntse h érdekli-e a matek? Ne röhögtess már"
Nem, de egy jó alapot ad arra, hogyha megváltozik, akkor legyen mire építenie. Márpedig a gyerekek megváltoznak. Nagyon. Egyszer menj el egy 20 éves osztálytalálkozóra és döbbenj meg, hogy mennyire. Pont az általános és középiskola időszaka az, amikor a gyereknek halvány elképzelése sincs arról, hogy mi lesz, ha nagy lesz...