Best of Izé

Akár egy literrel is ihatunk belőle, kutya bajunk se lesz – bizonygatta a génmódosított termékeiről elhíresült Monsanto amerikai mamutvállalat egyik növényvédő-szeréről dr. Patrick Moore független (?) szakértő a francia Canal plus egyik múlt heti műsorában.
A riporter kapva kapott az alkalmon és megkínálta vendégét egy pohárkával, aki először politikailag korrekt módon, kötelezően „megörült” a lehetőségnek, majd a rákkeltő folyadékot tartalmazó kancsót meglátva pánikszerűen kimenekült a szerkesztőségből, mondván, ő „nem idióta”. Az egész GMO-ipart két perc alatt hitelesen bemutató videofilm bejárta a világot, felfedve, mennyire bízhatunk a lakosságot nyugtatgató „szakértők” pártatlanságában és a multik hatástanulmányaiban. (A kínos eset után a Monsanto kiadott egy nyilatkozatot, amelyben dr. Moore függetlenségét bizonygatták…)

Nagy titokban most tárgyalják az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabad kereskedelmi övezet feltételeit, és ha minden halad a rendes kerékvágásban (ugyan miért ne haladna?), akkor jövőre már mi is megkóstolhatjuk a hormonkezelt marhahúst, a klórozott csirkét vagy a GM-rovarirtó szerekkel permetezett kukoricát. Az ember vagy profit kérdését most döntik el helyettünk, természetesen az utóbbi javára. A még megmaradt szuverenitásunk újabb részét adjuk fel azért, hogy tagjai lehessünk a világ legfejlettebb és legnagyobb közös piacának, amely állítólag óriási lehetőséget nyújt számunkra is (lásd: bécsi cukrászda).

Ha az illetékesek megegyeznek az utolsó részletekről is, akkor jövő évtől 822 millió ember akadályok nélkül, egyforma előírások alapján fogyaszthatja annak az országnak a termékeit, amely a világ egyetlen fontos környezetvédelmi egyezményét sem írta alá. Pedig van belőlük legalább három: a bázeli, a kiotói és a stockholmi egyezmények, amelyekre az elmúlt 15-20 évben az Egyesült Államoknak csak nem sikerült időt szakítania.

Tiszteletben tartva a napi politika elsődlegességét, megjegyeznénk, hogy a jövőnket meghatározó egyezmény kissé fontosabb annál, hogy ma éppen ki kit mondatna le és miért. Jellemző, hogy az európainál sokkal lazább egészségügyi előírásokat követő amerikai termékeket Európába akadálytalanul ömlesztő Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (ezt az eufemizmust!) alig érdekel valakit a nép felkent képviselői közül. A vitanapon néhányan lézengtek a parlamenti patkóban, holott a szerződés az unió környezet-, egészség- és fogyasztóvédelmi terepét megváltoztathatja, és a multinacionális nagyvállalatokon kívül szinte senki nem járhat jól vele.

Nem véletlen a lakosság kizárása: senkit nem kérdeztek meg, szeretne-e hormonkezelt marhahúsból vasárnapi levest főzni, klórozott csirkéből paprikást készíteni, és kérne-e a sok helyen rákkeltő hatásúnak bizonyult növényvédő szerekkel permetezett kukoricából. Itt már rég nem egy kósza zöldgondolatról van szó: nem egy zuzmófajt kellene megvédeni a kipusztulástól vagy médialátványosan, környezetkímélően biciklivel bejárni a Parlamentbe a belvárosból (s utána lifttel felmenni az első emeletre).

A szerződésbe ráadásul jó eséllyel az is belekerülhet, hogy például a fent említett Monsanto bepereli a magyar vagy bármelyik más uniós tagállamot elmaradt haszon címén, és ha nyer egy nemzetközi bíróság előtt (eddig ott általában a multik nyertek), kötelező lesz beengedni az eddig tiltott árukat. Így a multik végleg a nemzetek fölé kerülhetnek, átírhatnak olyan normákat is, amelyekről eddig a helyi közösségek dönthettek. Ezt szeretnénk?

Ha valahol, hát ezen a mezőn derekasan küzdeni kellene – mellébeszélés helyett.
(forrás: mno.hu)