'Dobray György által rendezett, 1970-ben készült dokumentumfilm. Ironikus képek a munkamorálról a riportalanyok nyilatkozatai alapján. A dolgozók arról beszélnek, hogyan végzik, vagy éppenséggel nem végzik a munkájukat, mit jelent számukra a munkaidő betartása, valóban munkával töltik-e el a munkaidőt, milyenek a munkaeszközök, a munkahelyi pénzkezelés és meg vannak-e elégedve a munkabérekkel.'
Mert annak idején erre épült az egész szocializmus, a munkásokra.
Ami a legdurvább ebben, mármint akkor, hogy egy viszonylag nyugis és könnyen kiszámítható világban éltek az emberek (jó persze nem mindenki), ahol a legtöbb embernek volt munkája, olcsó volt a kaja, ingyen volt az sztk, és még üdülni is el lehetett küldeni a gyereket. Autókat vett a nép, és gombamódra szaporodtak a hétvégi telkek. Szóval afféle "jóléti" világ volt, még ha szegényesebb is mint most. És így is ment a panaszkodás.
Nem tudom, ebben volt-e, amikor kérdezik a munkást, hogy mit keres még kint, amikor már elkezdődött a munka és a válasz az, hogy várja a buktát (vagy valami péksütit). Na ez a legjellemzőbb, és sajna semmit nem változott a világ.
És sajna a "jómunkás" ember az főleg ugyanolyan maradt, tisztelet a kivételnek, vagy aki multinál dolgozik, mert azt baszogatják. Hány parasztot látok reggelente a hév állomáson, ahogy issza a sörét, meg a felest, mert megy munkába, hazafelé meg már tajtrészeg. De panaszkodik, hogy szar a melós élete, meg az irodisták mint aktatologatók.
Ami a legdurvább ebben, mármint akkor, hogy egy viszonylag nyugis és könnyen kiszámítható világban éltek az emberek (jó persze nem mindenki), ahol a legtöbb embernek volt munkája, olcsó volt a kaja, ingyen volt az sztk, és még üdülni is el lehetett küldeni a gyereket. Autókat vett a nép, és gombamódra szaporodtak a hétvégi telkek. Szóval afféle "jóléti" világ volt, még ha szegényesebb is mint most. És így is ment a panaszkodás.
Nem tudom, ebben volt-e, amikor kérdezik a munkást, hogy mit keres még kint, amikor már elkezdődött a munka és a válasz az, hogy várja a buktát (vagy valami péksütit). Na ez a legjellemzőbb, és sajna semmit nem változott a világ.
És sajna a "jómunkás" ember az főleg ugyanolyan maradt, tisztelet a kivételnek, vagy aki multinál dolgozik, mert azt baszogatják. Hány parasztot látok reggelente a hév állomáson, ahogy issza a sörét, meg a felest, mert megy munkába, hazafelé meg már tajtrészeg. De panaszkodik, hogy szar a melós élete, meg az irodisták mint aktatologatók.