A cikíró minden szavával egyetértek.
De az egyik hozzászóló reagálása is nagyon tetszett:
'Én egy lassan 17 éves középiskolás lány vagyok. Ezeket a dolgokat, amiket Ön leírt, az iskolában is megtapasztaltam. Lehet, hogy ez még nem a munka világa, de minden az iskolából indul ki. Sok osztálytársam elvárja, hogy mindent alátegyenek. A tanár ne adjon házit, a szülő adjon neki elég zsebpénzt és vegyen neki autót, ha meglesz a jogsi, de ő maga nem tesz szinte semmit. Házit nem írnak, tanulni nem tanulnak. Persze jönnek hozzám nyafogni, hogy adjam oda a házit, amit régebben odaadtam, mostanában már nem szoktam. Próbálom őket győzködni, hogy kezdjenek el tanulni, de általában az a válasz, hogy nekik nem megy, ők nem értik stb.. Ha tovább győzködöm őket, jön a szemrehányás, hogy nekem könnyű, mert én jól tanulok, hogy nekem minden a fejembe megy, pedig ez nem így van.
Most valószínűleg azt gondolja, az aki olvassa ezt a hozzászólást, hogy nekünk iskolásoknak bezzeg könnyű, pedig ez egyáltalán nem igaz. Mi heti 42 órát minimum dolgozunk, de ezen kívül még otthon is kell tanulni délután és van, hogy egész hétvégén alig van szabadidőnk. Ezt nem azért írom le, mert panaszkodom, tudom, hogy dolgoznom kell a sikerért. Nem szabad nyavalyogni, hogy nekem ez nem megy, ha nem sikerül, keményebben kell dolgozni és meg lesz az eredménye. Úgy gondolom, hogy ez a munka világában sincs másképp.
Apám példáját látom mindig magam előtt. Ő sokat tanult, és bizony sokáig ennek nem volt eredménye. Néha alig tudott eltartani minket (5-en vagyunk testvérek), szűkölködnünk kellett. De mára minden helyrejött és nem azért mert szerencsénk volt, hanem azért mert apám megdolgozott érte.
Összességében én úgy gondolom, hogy minden csak szorgalom és tudás kérdése. A tudást természetesen csak tanulás útján lehet megszerezni. Na és persze fontos a pozitív hozzáállás és a kitartás.
Egyébként szeretném kijavítani a cikk íróját. Én nem nevezném ezt a gondolkodásmódot magyarnak, mert ez nemcsak Magyarországon van jelen, hanem nagyon sok másik országban, na meg persze nem minden magyar ember ilyen.'
Tényleg ilyen a társadalmunk.
Tele van olyan emberekkel akik mindenért másokat okolnak önmaguk helyett.
A szocializmus már csak ilyen. Nem tanít meg h felelősséget vállaljunk önmagunkért.
A magyar fordított gondolkodás - Miért nem vállalkozol és adsz magadnak 500 ezres fizetést?
De az egyik hozzászóló reagálása is nagyon tetszett:
'Én egy lassan 17 éves középiskolás lány vagyok. Ezeket a dolgokat, amiket Ön leírt, az iskolában is megtapasztaltam. Lehet, hogy ez még nem a munka világa, de minden az iskolából indul ki. Sok osztálytársam elvárja, hogy mindent alátegyenek. A tanár ne adjon házit, a szülő adjon neki elég zsebpénzt és vegyen neki autót, ha meglesz a jogsi, de ő maga nem tesz szinte semmit. Házit nem írnak, tanulni nem tanulnak. Persze jönnek hozzám nyafogni, hogy adjam oda a házit, amit régebben odaadtam, mostanában már nem szoktam. Próbálom őket győzködni, hogy kezdjenek el tanulni, de általában az a válasz, hogy nekik nem megy, ők nem értik stb.. Ha tovább győzködöm őket, jön a szemrehányás, hogy nekem könnyű, mert én jól tanulok, hogy nekem minden a fejembe megy, pedig ez nem így van.
Most valószínűleg azt gondolja, az aki olvassa ezt a hozzászólást, hogy nekünk iskolásoknak bezzeg könnyű, pedig ez egyáltalán nem igaz. Mi heti 42 órát minimum dolgozunk, de ezen kívül még otthon is kell tanulni délután és van, hogy egész hétvégén alig van szabadidőnk. Ezt nem azért írom le, mert panaszkodom, tudom, hogy dolgoznom kell a sikerért. Nem szabad nyavalyogni, hogy nekem ez nem megy, ha nem sikerül, keményebben kell dolgozni és meg lesz az eredménye. Úgy gondolom, hogy ez a munka világában sincs másképp.
Apám példáját látom mindig magam előtt. Ő sokat tanult, és bizony sokáig ennek nem volt eredménye. Néha alig tudott eltartani minket (5-en vagyunk testvérek), szűkölködnünk kellett. De mára minden helyrejött és nem azért mert szerencsénk volt, hanem azért mert apám megdolgozott érte.
Összességében én úgy gondolom, hogy minden csak szorgalom és tudás kérdése. A tudást természetesen csak tanulás útján lehet megszerezni. Na és persze fontos a pozitív hozzáállás és a kitartás.
Egyébként szeretném kijavítani a cikk íróját. Én nem nevezném ezt a gondolkodásmódot magyarnak, mert ez nemcsak Magyarországon van jelen, hanem nagyon sok másik országban, na meg persze nem minden magyar ember ilyen.'
Tényleg ilyen a társadalmunk.
Tele van olyan emberekkel akik mindenért másokat okolnak önmaguk helyett.
A szocializmus már csak ilyen. Nem tanít meg h felelősséget vállaljunk önmagunkért.