Alapjában véve egyetértek a cikkel, a fő mondanivalóban, hogy tegyünk magunkért, ne másokat okoljunk a sikertelenségünkért. De közben elnézem magamat, többször is akartam vállalkozni, de sose volt rá pénzem. Amit a rendes munkával kerestem, az mindig ment a rezsibe, a kajába. Nyaralni nem szoktam, illetve itthon nagyon gazdaságosan. Moziba nem járok. Szóval nem szórom a pénzt, nem azért nincsen. Próbáltam jobb, fizetősebb munkát is keresni, de nem sikerült. Egyébként is, a jobban fizetős munkában sokat kell dolgozni, ott ideje sem lenne az embernek vállalkozni. Nem örököltem sajnos, és nem is tudnék senkitől pénzt kérni. Annak idején, amikor a főiskolán üzleti terveket kellett csinálni olyan könnyen beírta az ember, hogy kapok a banktól két milliót, elindítom a vállalkozást, adok magamnak minimális fizetést, öt évig nem keresek semmit, de utána megtérül. Papíron nagyon megy.
Szóval igaza van a cikknek, csak abban nem, hogy nem mindenki teheti meg, hogy gondolja magát és vállalkozást indít. Egész egyszerűen nem így működik a világ.
A magyar fordított gondolkodás - Miért nem vállalkozol és adsz magadnak 500 ezres fizetést?
Szóval igaza van a cikknek, csak abban nem, hogy nem mindenki teheti meg, hogy gondolja magát és vállalkozást indít. Egész egyszerűen nem így működik a világ.