Fiatal korosztállyal kicsit másképpen kéne megszerettetni az olvasást, mint Kőszívű ember fiai (és társai)-val. Én anno 12 évesen elkezdtem olvasni, majd gyorsan abba is hagytam, dolgozatírás közben a rövidített változattal az ölemben ügyeskedtem a jó jegyért (durva visszagondolni erre, mivel manapság nem vagyok elég bátor a puskázáshoz, gondolom érzem a súlyát a lebukás következményének). Ellenben A Pál utcai fiúk, Légy jó mindhalálig a mai napig kedvenceim, egy gyerek szerintem jobban beletudja élni magát az ilyen sztorikba. Egyébként a könyvek iránti szeretet függenek attól is hogy a tanárod hogyan tálalja neked azokat. Nekem retek rossz magyar tanáraim voltak, szürkék, unalmasak, fujj... ha megérzem egy régi, dohos könyv illatát, az ő fárasztó unottság érzetük ragad rám egy pillanatra.