A #bevandorlovagyok kampánnyal a Helsinki Bizottság arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy milyen manipulatív és egyoldalú a kormány újabb nemzeti konzultációja, amelyre több pénzt költöttek, mint tavaly a menekültek ellátására.
Jajj, ha ilyen egyszerű lenne fentről ezt megítélni.
Párom testvére dolgozott menekültekkel és mesélt elég sok dolgot. Például, hogy mi alapján döntik el, hogy valaki menekült-e vagy sem. Annyi kell hozzá, hogy azt mondja, a hazájában félelemben él, úgy érzi menekülnie kell. Ehhez ugye nem nagyon kell bemutatni semmi papírt, bár igazából nem is lehet. Aki családos azt nem fordíthatják vissza. Ezt is ki lehet cselezni, ugyanis a határ előtt 2 méterrel egy férfi és egy nő összeáll és azt mondják, hogy ők házasok, de az irataik nincsenek meg. Ezt akkor is el kell fogadni, ha az akcentusukból is látszik, hogy az ország két teljesen különböző pontján élnek. És még van kismillió trükk, amivel elérik, hogy ne fordítsák vissza őket.
Akit nem fordítanak vissza, azzal megindul egy eljárás, ami 30 napig tart és erre az időre szállást kapnak ellátással. Jó, nem egy Hilton, de pénzbe kerül. Ami a szomorúbb, hogy az ügyintézők, akik gyakran nők, sok esetben ugyanott vannak elszállásolva és a bevándorlók/menekültek általában nem barátságos, kedves emberek, sokkal inkább agresszívek és a higiéniás igényeik is alacsonyan vannak.
Mivel mi már EU állam vagyunk, ezért aki nálunk lép be, nem csak Magyarországra, de az EU-be is itt lép be. Az EU-nak ez kényelmes, mert a nagyok (mint pl Németország) elől a menekültek/bevándorlók nagy részét felfogjuk és ők onnan könnyen marasztalnak el minket, hogy nem megfelelően intézzük a dolgokat. Ráadásul ha ők visszafordítanak valakit, az újfent hozzánk kerül.
Szerintem gatyába kéne rázni a szabályozást és a menekült státuszt nem a mi határainkon befelé, hanem az adott országból kilépve kellene megállapítani, így talán elérhető lenne, hogy valóban olyanok kerüljenek menekült státuszba, akik rá vannak szorulva és jogosan jár nekik.
Párom testvére dolgozott menekültekkel és mesélt elég sok dolgot. Például, hogy mi alapján döntik el, hogy valaki menekült-e vagy sem. Annyi kell hozzá, hogy azt mondja, a hazájában félelemben él, úgy érzi menekülnie kell. Ehhez ugye nem nagyon kell bemutatni semmi papírt, bár igazából nem is lehet. Aki családos azt nem fordíthatják vissza. Ezt is ki lehet cselezni, ugyanis a határ előtt 2 méterrel egy férfi és egy nő összeáll és azt mondják, hogy ők házasok, de az irataik nincsenek meg. Ezt akkor is el kell fogadni, ha az akcentusukból is látszik, hogy az ország két teljesen különböző pontján élnek. És még van kismillió trükk, amivel elérik, hogy ne fordítsák vissza őket.
Akit nem fordítanak vissza, azzal megindul egy eljárás, ami 30 napig tart és erre az időre szállást kapnak ellátással. Jó, nem egy Hilton, de pénzbe kerül. Ami a szomorúbb, hogy az ügyintézők, akik gyakran nők, sok esetben ugyanott vannak elszállásolva és a bevándorlók/menekültek általában nem barátságos, kedves emberek, sokkal inkább agresszívek és a higiéniás igényeik is alacsonyan vannak.
Mivel mi már EU állam vagyunk, ezért aki nálunk lép be, nem csak Magyarországra, de az EU-be is itt lép be. Az EU-nak ez kényelmes, mert a nagyok (mint pl Németország) elől a menekültek/bevándorlók nagy részét felfogjuk és ők onnan könnyen marasztalnak el minket, hogy nem megfelelően intézzük a dolgokat. Ráadásul ha ők visszafordítanak valakit, az újfent hozzánk kerül.
Szerintem gatyába kéne rázni a szabályozást és a menekült státuszt nem a mi határainkon befelé, hanem az adott országból kilépve kellene megállapítani, így talán elérhető lenne, hogy valóban olyanok kerüljenek menekült státuszba, akik rá vannak szorulva és jogosan jár nekik.