Olyan országban érdemes megvizsgálni a műszaki fejlődésnek foglalkoztatottságra gyakorolt hatását, amelyik országban nagy ívben szarnak a szociális egyenlőségre. Ott ugyanis a gazdasági racionalitás felülírja a szociális érzést, szinte senki sem szolidáris a munkanélküliekkel szemben. Ott nem azt várják el a szavazók a kormányoktól, hogy teremtsen mindenkinek munkát (+egészségbiztosítást+nyugdíjbiztosítást), hanem a fő elvárás a kevesebb adó. Ilyen ország pl az Egyesült Államok.
A grafikon szerint 1948 és 1950 között (amikor már a heti 40 órát dolgoztak) a foglalkoztatottak száma 56% körül volt. 2000 környékén pedig 64% körül. Aztán a válság (nem a technika fejődése!) lecsökkentette.
Szóval dacára annak, hogy az 50-es években elterjedtek a kombájnok/permetezőgépek/vetőgépek, és sok százezer mezőgazdasági munkás munkája lett fölösleges, meg dacára annak, hogy az automatizálás (cnc-esztergák, hegesztőrobotok...) fölöslegessé tették sok százezer melós addigi munkáját, MÉGIS NŐTT a foglalkoztatottság!
Ami viszont már kevésbé jó hír egyeseknek: A műszaki fejlődés növeli az egyenlőtlenséget!
http://www.theatlantic.com/business/archive/2011/07/chart-of-the-day-just-582-of-american-adults-are-employed/241773/
A grafikon szerint 1948 és 1950 között (amikor már a heti 40 órát dolgoztak) a foglalkoztatottak száma 56% körül volt. 2000 környékén pedig 64% körül. Aztán a válság (nem a technika fejődése!) lecsökkentette.
Szóval dacára annak, hogy az 50-es években elterjedtek a kombájnok/permetezőgépek/vetőgépek, és sok százezer mezőgazdasági munkás munkája lett fölösleges, meg dacára annak, hogy az automatizálás (cnc-esztergák, hegesztőrobotok...) fölöslegessé tették sok százezer melós addigi munkáját, MÉGIS NŐTT a foglalkoztatottság!
Ami viszont már kevésbé jó hír egyeseknek: A műszaki fejlődés növeli az egyenlőtlenséget!