Best of Izé

Egy talán nem is annyira kitalált amerikai történet:


“A nők sokkal nagyobb hatalommal bírnak egy kapcsolatban, mint a férfiak. Nem csak a társadalmi hagyományok miatt – ami hidd el, önmagában is elég -, nem csak azért, mert mások jellemzően jobban szimpatizálnak velük, vagy az ő verziójukkal – ami szintén nem kevés hatalommal bír -, hanem a törvény teljes ereje és szigora miatt is.
Képzeljünk el fejben egy lehetséges szituációt. A jobb szemléltetés kedvéért Te és én leszünk a példák.
Tegyük fel, hogy egy véletlen folytán találkozunk valahol, mondjuk egy szórakozóhelyen, valahol a közeli jövőben. Magas vagyok, jóképű, sportos, jól öltözött és magabiztos. Te csinos vagy, intelligens, elbűvölő, és érted a poénjaimat.
Minden megy a maga útján.

Egy évvel később úgy gondolod, hogy jó fogás vagyok, a legjobb a lehetőségeid közül, és szeretnéd, ha összeházasodnánk. Célozgatsz rá, de nem veszem a lapot. Kedvellek, tényleg, de te szeretnél gyerekeket, én pedig nem. Arról nem is beszélve, hogy én még nem vagyok biztos benne hogy téged akarlak, és nem állok készen egy életfogytig tartó közös életre.

Egyszerűen nem szeded tovább a fogamzásgátlódat, de nekem nem szólsz. Ez nem bűntény, hiszen jogilag nem vagy köteles erről tájékoztatni. Nincs jogom tudni. A te bogyóid, a te tested. Néhány próbálkozással később, amikről én persze nem is tudtam, hogy próbálkozások voltak, teherbe esel. Még az is lehet, hogy másokkal is lefeküdtél, de egyelőre ezt hagyjuk.

Nem szólsz, amíg meg nem látszik. Ez is teljesen törvényes. Amint kiderül a dolog, felajánlom, hogy fizetem az abortusz felét. Azt mondod, hogy nem veteted el, ehhez is minden jogod megvan. Te dönthetsz. Én nem.
Kicsit kutakodom, és felfedezem, hogy vannak kimaradt fogamzásgátlók a fürdőszoba polcán. Mivel olyan kis helyes dátumozott dobozokban van, elég könnyen ki tudom számolni, hogy mikortól nem szeded őket. Azonnal szakítok veled. Mérges vagy, és azzal vádolsz, hogy magadra hagylak egy ilyen kényes pillanatban. Nem értünk egyet, szerintem te hoztad saját magad ebbe a helyzetbe. A véleményeink eltérnek.

Apasági tesztet követelek, nem igazán bízom benned. Elutasítod. Megteheted, a te tested, a te döntésed, nem erőszakolhatom ki. Lányunk születik, Zoe-nak nevezed el. Én vagyok apaként feltüntetve a születési bizonyítványon, egész egyszerűen azért, mert te az én nevemet mondtad be. Jómagam ott sem voltam. Persze nem vettelek feleségül, ez a jogom még mindig megvan, de nem mindenhol. (Keress rá a common-law házasságra, ami felhatalmazza a nőt arra, hogy erővel a férjévé tegye a férfit). Jogi úton követeled, hogy megkapd tőlem, ami egy házasságban járna, nevezetesen a bevételem egy jó részt. ehhez is törvény adta jogod van, ez a gyerektartás. A tárgyaláson apasági tesztet kérek, de megtagadják. Amikor felajánlottam, hogy fizetem az abortusz felét, akkor magaménak ismertem el a babát, és a születési bizonyítványon is az én nevem van. És, ami a legfontosabb: Az a bíróság, amelyik megítéli neked a gyerektartást, százalékot kap a gyerektartás összegéből!! (Fogadjunk, hogy ezt nem tudtad).
Törvényileg a pénz persze Zoe-é, de a csekkek a te nevedre érkeznek, úgy költöd el, ahogy jónak látod, senki sem fogja felügyelni.
Az sem biztos, hogy Zoe az enyém.
Elég szar a helyzet, de még nincs vége.

A hanyatló gazdasági helyzet miatt a cégemnél leépítés lesz, és elvesztem a jól fizető mérnöki állásomat. Hirtelen nem találok mást, csak egy vacak melót egy mobilokat árusító boltban. Ez viszont nem elegendő ok arra, hogy csökkentsék a gyerektartás összegét. Azt az akkori fizetésem alapján állapították meg, de a törvény szerint a pénz Zoe-é, az ő szükségleteit kell fedezze, úgyhogy a jelenlegi bevételem nem módosítja az összeget. Nem tudok fizetni. Csődbe jutott apa vagyok a társadalom szemében. A fotóm megjelenhet az ujságban, és az interneten is.

Fizetésképtelenségem rontja a hitelemet is, és ennek következményei vannak. A gazdaság kicsit fellendül, és újra jelentkezem a régi állásomra. Örömmel felvennének,de nem tehetik. A gyerektartási elmaradásaim miatt nem megyek át a háttérellenőrzésen. A karrieremnek is vége.

Sok év telt el azóta, és egyre nagyobb bajban vagyok. Pénzem nincs, karrierem nincs és nem is lesz, szerepelek a bűnügyi nyilvántartásban (ugyanis a gyerektartás fizetésének elmaradása néhány helyen ezzel jár), depressziós vagyok, semmi lehetőségem vagy önbizalmam nincs ahhoz, hogy újra társat találjak… nem mintha bárkiben is meg tudnék bízni.
De még mindig nincs vége.

Kétségbeesésemben találok valami ürügyet, hogy meglátogathassalak, és ellopok pár hajszálat Zoe fésűjéből. Utolsó forintjaimból kifizetem az apasági tesztet.
Zoe nem az enyém.

Bíróságra viszem az ügyet, de elveszítem. Igen, jól hallottad, elveszítem. Mivel már elkezdtem gyerektartást fizetni, úgy kezelik, hogy elfogadtam az apaságomat. (Ha nem hiszed, hogy ez megtörténhet, hát együttérzek veled. Őrület. De keress rá Joseph Michael Ocasio nevére, és készülj a legrosszabbra..)

Itt a sztori vége.
Nézzük meg hol vagyunk. Az életem romokban. Sehol, egy pillanatig sem volt semmi esélyem, hogy megakadályozzam, ami történt. (kivéve az örökös cölibátust). Minden egyes dolog, amit tettél, törvényes volt. Nem kell “megúsznod” semmit. Írhatsz róla egy könyvet, és semmi sem fog történni, mert minden törvényes volt.
Csak az óvja meg a férfiakat ettől a sorstól, hogy a nők ezt nem akarják megtenni. De teljesen a hatalmukban áll.
Elfogadnál egy 1700as évek-beli házasságot, ahol a férjedé volt minden, törvényesen megverhetett… elfogadnád pusztán azon az alapon, hogy “Ő egy rendes srác, és nem tesz ilyet”?
Pedig ma a férfiaktól pont ezt kérik. Sőt pont ezt várják el.
Csodálkozol, hogy bizalmatlanok és gyanakvók vagyunk, néha egészen paranoiásak? Ez az egyetlen bástyánk. A törvény nem véd meg. A törvény egész végig ellenünk van.
Gondolj bele, próbáld elképzelni milyen érzés lehet.

Tanulság: Ha egy férfi erőszakol meg egy nőt, az a törvény ellen van. Ha egy nő erőszakol meg egy férfit, akkor a törvény az eszköz, amit használ…”