most utoljára 5 évet húztam le usában. Kicsit meguntam a banánt. Egyszerűen nekem amerika nem annyira amerika. Ez azt is jelenti, hogy én nem rákényszerült magyar polgárként hagytam el mo.-t. Viszont amit tapasztaltam a megélhetési kiutazókkal kapcsolatban, hogy többnyire a szájuk nagy és sírnak. Az tény, hogy mondjuk itthon nem jött ki a fizetéséből, de az is tény, hogy kint sem jobb a helyzete, csak éppel az a valamennyivel több keresete elfedi a legtöbb problémát.
Azt is láttam, hogy a legtöbb kiutazó, persze mondja, hogy kint jobb, mert nincs az a kommunista, beszűkült gondolkodás, és még a fizetés is több, de egyszerűen ugyan az a nyámnyila siránkozó ember marad, csak éppen az a kis többlet kereslet és az adott rendszer jobb működése azt a lehetőséget adja, hogy a kis botlásai és problémái látszat szintjén! ne jelenjenek meg.
szóval ez a nyugodtabb az élete és boldogabban éldegél dolog, nem feltétlenül van úgy sok embernél, szerintem.
az európai haveroknál meg azt látom, dicsőítik az adott országot, mert van pénze bulizni menni, megvenni a calvin klein, de egyébként, nincs egy rendezett hétköznapi életvitele, nincs jól fizető állása, nincs saját tulajdona, nincs egy teljesen helyi ritmust felvett családja, stb stb
Ügyintézés, társadalmi szerepvállalás nincs valami magas fokon, mert mondjuk nem megy az adott ország nyelvének beszéde. Hozzácsapodnak a helyi magyar közösségekhez, így úgy ahogy sikerül elintézni a formális ügyeket, de alapvetően nincsenek meg bennük azok a készségek amellyel biztonságban tudnák magukat érezni egy idegen országban.
Mondja a szomszédom minden király, már haza nem nagyon fog jönni, mert németben jobban keres, és jól is érzi magát (annak ellenére, hogy szétdolgozza az agyát). Lakótársai is így vannak ezzel. Aztán meg mondja, hogy az egyik lakótársa elment egy új helyre dolgozni. Azt mondták neki, fizetik a bejárást, stb stb. Aláírta a szerződést, egy mukkot nem értett belőle. Úgy írt alá több oldalas szerződést, hogy fogalma sem volt mit ír alá. Hát természetes a korábbi szóbeszédek sokasága nem úgy lett.
Azt is láttam, hogy a legtöbb kiutazó, persze mondja, hogy kint jobb, mert nincs az a kommunista, beszűkült gondolkodás, és még a fizetés is több, de egyszerűen ugyan az a nyámnyila siránkozó ember marad, csak éppen az a kis többlet kereslet és az adott rendszer jobb működése azt a lehetőséget adja, hogy a kis botlásai és problémái látszat szintjén! ne jelenjenek meg.
szóval ez a nyugodtabb az élete és boldogabban éldegél dolog, nem feltétlenül van úgy sok embernél, szerintem.
az európai haveroknál meg azt látom, dicsőítik az adott országot, mert van pénze bulizni menni, megvenni a calvin klein, de egyébként, nincs egy rendezett hétköznapi életvitele, nincs jól fizető állása, nincs saját tulajdona, nincs egy teljesen helyi ritmust felvett családja, stb stb
Ügyintézés, társadalmi szerepvállalás nincs valami magas fokon, mert mondjuk nem megy az adott ország nyelvének beszéde. Hozzácsapodnak a helyi magyar közösségekhez, így úgy ahogy sikerül elintézni a formális ügyeket, de alapvetően nincsenek meg bennük azok a készségek amellyel biztonságban tudnák magukat érezni egy idegen országban.
Mondja a szomszédom minden király, már haza nem nagyon fog jönni, mert németben jobban keres, és jól is érzi magát (annak ellenére, hogy szétdolgozza az agyát). Lakótársai is így vannak ezzel. Aztán meg mondja, hogy az egyik lakótársa elment egy új helyre dolgozni. Azt mondták neki, fizetik a bejárást, stb stb. Aláírta a szerződést, egy mukkot nem értett belőle. Úgy írt alá több oldalas szerződést, hogy fogalma sem volt mit ír alá. Hát természetes a korábbi szóbeszédek sokasága nem úgy lett.
Na mondom, ez aztán tényleg a boldog élet :)