Szerintem értelmes embernek egyértelmű, hogy pl. pufajkában, gumicsizmában és sárban nem célszerű azt tesztelni, mennyi idő alatt futjuk le a 100 métert. ;)
Igen, én meg elmagyaráztam, hogy ezek a kifogások egytől egyig hogyan befolyásolhatják a kapott eredményt. Csak ha esetleg mások is így járnak, mint én, és esetleg kevesebb "gyakorlatuk" van a jobb minőségű zenék hallgatásában, ne keseredjenek el, ha nem találták el, melyik a minőségibb sáv.
Nem is rossz :-) 6-ból 5-ször eltaláltam a wav formátumot. Alaplapi integrált videokártya + 1300 forintos kicsi kínai noname hangszóró (némi érintkezési hibával, és nagy hangerőnél némi recsegéssel). Holnap veszek néhány totószelvényt. A focihoz is kb annyira "értek", mint a zenéhez.
Ki kell hogy ábrándítsalak, amiket leírtam, azok mind-mind hatással vannak a kapott eredményre. Vehetjük az adott Mozart szerzeményt is példának, vagy a Katy Perry-t, teljesen mindegy, vagy vehetjük az általad említett analóg vs digitális szintetizátorokat. Bár ma már szinte mindenki az utóbbiakat használja, megnyugodhatsz, vannak, akik pontosan tudják, hogy melyiket hallják éppen, de ha nem is találják el 100%-ban, 90-ben biztos. Szerintem erről Milkovics Mátyás nagyon-nagyon sokat tudna mesélni neked. (Hozzáteszem, pont a Mozart felvétel volt az egyetlen, aminél eltaláltam, hogy melyik a wav sáv.)
Amúgy lentebb írtam, azt sem lehet tudni az oldalon, hogy az eredeti forrásanyag mi volt. Ha wav-ról beszélünk, akkor gondolom CD, ami manapság már nem igazán számít kiemelkedő hangminőségnek. Ezt az analóg technika rajongói a kezdet kezdetétől harsogják, és be kell valljuk, igazuk van. Ugyanis, csak a teljes analóg jelátvitel adhat tökéletes minőséget, persze egy megfelelő rendszeren. Ha bárhol a láncba iktatunk akár egyetlen digitális átalakítást is, már veszteséget szenved a jel, mivel elveszti az eredeti jelalakot és jelszinteket, amit digitálisan kell tárolni, és visszaalakítani, hogy ismét analóg jel lehessen belőle. Ezért van az, hogy az "igazi audiofilek" a mai napig a fekete lemezeket veszik.
A fáradtság és a nagy zaj példáját sem véletlenül mondtam, ugyanis a saját példámat vettem elő. Zajos helyen dolgozom, napi 8 órában, és ha van még valaki, aki hasonló cipőben jár, ne keseredjen el, nem biztos, hogy azért nem hallja a különbségeket, mert nem audiofil, hanem csak egyszerűen aznap erre már nem vevő a füle. Az is elég, ha az elmúlt 1-2 órát mondjuk a belvárosban töltötte, egy forgalmas helyen (ahol zaj van), vagy egy hangosabb bárban, vagy ugyanennyi ideig hangosan hallgatott zenét a teszt előtt.
A 99,99%-al sem értek egyet, ugyanis akinek nincs teljesen botfüle, az is egy kis gyakorlással igenis képes megkülönböztetni a 128-as felvételt a 192-től és a 320-tól is, a lossless formátumokról nem is beszélve. Persze nyilván csak azokat érinti ez a dolog, akik egyáltalán AKARNAK ezzel foglalkozni. A többieknek meg valóban elég a 128kbps is, de ők nagy valószínűséggel soha nem is fognak ilyen tesztet elvégezni, és nem fognak néhány ezer kbps-os zenegyűjteményt hallgatni.
Nem hi-fi cuccon hallgattam.
Valóban nem, csak a kis szerény laptopomon, egy fejhallgatóval. A beépített DAC és erősítő egységnek a minőséghűsége meglehetősen kérdéses, de mivel nem áll módomban rákötni egy drága, külső jelfeldolgozót, hogy azon keresztül a Hi-Fi rendszeremre rákössem, mert egyébként van az is, nem látom értelmét újra próbálgatni, mert az eredmény meglehetősen véletlenszerű lenne, mint másoknál is. Amúgy az oldal alján lévő kommentek is hasonló dolgokat emlegetnek, érdemes rajtuk végigfutni. Mindenesetre arra jó a lapos beépített audió egysége, hogy internetezés közben, ha nem akarok tök csöndben ülni, akkor valami szóljon, és azért ne olyan bitang rosszul.
És még egy zárógondolat, jelenleg is több tömörítési eljárás van használatban, amit az MP3-ak konvertálásánál használnak, a legtöbb pocsék hangminőséget képez, kevés a hallgatható eredményt adó.
A Meridian a tavalyi CES-en jelentett be egy nagyon érdekes megoldást arra a problémára, hogy a hatalmas tárhely igényű digitális jeltárolás problémájára milyen új módszert dolgoztak ki a nagyfelbontású felvételeknél, ami visszafelé kompatibilis a hagyományos lejátszókkal, ám egy megfelelő rendszerben tovább lehet bontani a jelcsomagot, és máris 96kHz/24bit, vagy 192kHz/24bit felvételt kapunk, töredék méretben. Állítólag elég sokan érdeklődnek a technológia iránt. Érdemes elolvasni: http://audioworld.blog.hu/2015/06/03/meridian_mqa_es_a_streaming_audio
;)
Hát Srácok!
Én azt hittem eddig, hogy elég vájtfülű vagyok ahhoz, hogy tökéletesen meg tudjam különböztetni a 128kbps, a 320kbps és a lossless hanganyagokat (jelezném régebben ez abszolút így is volt), de ezekből a sample-ökből csak szerencsével találtam el párat! (Többször is meghallgattam azokat egymás után, de SEMMILYEN különbséget nem véltem felfedezni)
Segítségemre volt egy közel 300 000 forintos laptop és egy JBL E50BT fejhallgató, de ennek ellenére semmilyen különbséget sem hallottam ki a zenénként 3 példából :/
Mi lehet a háttérben?
Azt gondolom, hogy a hangkártya valós idejű minőségjavítást eszközöl az aktuális hanganyagon!
Éljen a modern technika! ;)
3-at találtam el, de legalább egyszer sem a 128kpbs-t választottam.
Viszont kijön, hogy mennyit számíthat, hogy valami milyen programmal, milyen beállításokkal van tömörítve. Nekem itt egyik hangminta sem tűnt vészesen rossz minőségűnek. Ugyanakkor a valóságban nagyon sokszor találkozok 128 kbps-nél nagyobb bitrátájú mp3-akkal is, amik egyszerűen elviselhetetlenül szólnak
Nagyon jók ezek a kifogások, csak semmi értelmük. ;)
"Nem alkalmasak ezek a zenék a tesztre": ott van közöttük Mozart, ha annál nem hallod a különbséget, akkor alkalmatlan erre a füled, hallgass 128-as mp3-at, az is bőven megfelelő lesz számodra.
"Nem hifi cuccon hallgattam": akkor hallgasd azon.
"Fáradt voltam": akkor pihend ki magad.
"Blablabla": blablabla.
Valljuk be, az emberek 99.99%-a nem hallja a különbséget, és egyre gagyibb eszközökön hallgatnak egyre gagyibb módon felvett zenét, sokszor háttérzajként. Nekik tökéletesen megfelel a 128-as mp3 (még sok is).
Még amin jókat szoktam röhögni, amikor nagy analóg szintibuzik okoskodnak, hogy de bezzeg az analóg szintetitátorok hangja... velük is csináltatnék egy ilyen vaktesztet, sztem még egy 1 csatornás hangsávból se tudnák felismerni, hogy az most analóg vagy digitális, netán szoftver szintiből szól (ha Hans Zimmernek megfelelnek a szoftveres, VSTi hangszerek, akkor köszönöm nekem is), nemhogy zenéből kihallani, hogy az most analóg szintiből szólt, meg analóg keverőn ment át, stb.
Ugye-ugye! Látom a többség hasonlóan járt, mint én. Megfelelő átviteli lánc nélkül értelmetlen ilyen teszteket végezni. Az audiophiliának is csak úgy van valami értelme, ha a megfelelő rendszeren történik a megfelelő anyagok visszahallgatása.
Az is nehezíti a dolgot, ha valaki egy nehéz, fárasztó nap végén áll neki egy ilyennek, bármilyen rendszeren. Ha mondjuk valaki a napi 8 órás munkaidejét zajban tölti, mondjuk egy gyárban, a hallóidegei egyszerűen elfáradnak nap közben, és kis túlzással azt sem venné észre, ha egy középhullámú rádiót hallgatna, és nem a hi-fi tornyot.
A konklúzió pedig, ha hallani szeretnénk a különbséget, legyünk kipihentek, a hangulatunknak megfelelő zenéket játsszunk magunknak, és mindezt tegyük egy ilyen célra készített berendezéssel. Egy átlagos Hi-Fi lánc lehet, hogy jól szól, de a minőségi különbségek igazán csak az egyre jobb és jobb (értsd (sok esetben sokkal) drágább) berendezéseken fognak felszínre kerülni.
Szívemből szóltál! Nagy különbségek nem voltak, főleg nekem, akinek nem hogy laptop, vagy füles nincs, de a gépbe beépített hangszóról szól. Így is 3/6, kétszer a második legjobban választottam, egyszer mondjuk a legrosszabbat. Jó magam is tákolok zenéket, és bizony helytakarékosság miatt 128-ban szoktam letárolni, mert jó az úgy, főleg, ha a hangminta is eleve "karcos" volt, amiből a zene készült. Aki meg tökéletes hangzást akar, az menjen koncertre meg hangversenyre.
2/6-ot találtam el, külső hangrendszerről. Szar lenne a fülem? Kétlem. A lenti magyarázat szerint fel kellett volna csavarnom a hangerőt a lényegi különbség meghallásához. És van, lényeges különbség, 128 Kb MP3 és FLAC közt, bármikor észrevevődik és még csak húde hájend cuccos sem kell hozzá. Sokkal teltebb egy-egy zeneszám, "betölti" a szobát a jobb minőség. Komolyan mondom néha borsódzik a hátam, olyan élmény egy-egy számot újrahallgatni ami eddig csak MP3-ban volt meg.
felét találtam el, laptop hangszóróról, ami azt jelenti botphilem van.
egyébként ezt a tökéletesre törekvést nem értem, mi értelme van. az emberek többsége beéri egy átlagminőséggel, mert fülessel hallgatja telefonon, jöttében-mentében, vagy a kocsiban, vagy egy kisrádióról a konyhában esetleg éppen laptopról. ezekben az esetekben egyébként is beszűrődik külső zaj, semmi értelme semmiféle flacnak, de még a 320-as mp3 is bőven sok.
és van egy szűk réteg, aki valahol a világvégén egy hangszigetelt pajtában, egy fehér kesztyűben leemeli a bakelitet a polcról és kifüleli, hogy a zongorista eleresztett egy békegalambot a felvétel közben, mert az olyan tiszta, hát egészségére.
Hehe... 1/6 laptop fejhallgató kimenetről.
Ilyenkor jön rá az ember, milyen szar DAC-ot, meg fejhallgató erősítőt pakolnak a laposokba. Arra jó, hogy szóljon valahogy, de minőségi hangot kihozni belőle nehéz. Nem véletlen, hogy gépen csak a netezéshez hallgatok háttérzajnak zenéket. Másik trackekkel, és egy komolyabb DAC-al szívesen kipróbálnám újra, a "nagy" rendszerre kötve.
Az is erősen vitatható, hogy ezek a felvételek mennyire jó minőségűek eredetiben. Nem hinném, hogy egy Katy Perry vagy egy JayZ lemez az Audiophile kategóriába tartozna egyébként. A POP-ot meg a Hip-Hop-ot nem éppen a Decca vagy az Abbey Road stúdióiban "veszik fel". Nekem van egy-két 2500-9000kbps-os felvételem, amik megvannak CD-n is, és a CD-k messze nem szólnak úgy, mint egy 96Khz/24bit-es FLAC. Persze, mint fentebb utaltam rá, egy laptopon kb felesleges is egy ilyen tesztnek nekiállni, vagy egy igen komoly hangkártya nélkül asztali gépben. Na meg persze a lehallgató rendszertől is sok függ.
Ezek nélkül kb. a szerencse műve, hogy mit talál el az ember, és mit nem.
If you did well on this and were listening through built-in speakers, you either have extraordinary ears or got lucky. If you had trouble picking out different versions of these songs, we give you permission to blame your tools. The speakers on your phone, laptop or tablet weren’t made for anything resembling hi-definition audio. Plug in a pair of headphones and try again.