Ki kell hogy ábrándítsalak, amiket leírtam, azok mind-mind hatással vannak a kapott eredményre. Vehetjük az adott Mozart szerzeményt is példának, vagy a Katy Perry-t, teljesen mindegy, vagy vehetjük az általad említett analóg vs digitális szintetizátorokat. Bár ma már szinte mindenki az utóbbiakat használja, megnyugodhatsz, vannak, akik pontosan tudják, hogy melyiket hallják éppen, de ha nem is találják el 100%-ban, 90-ben biztos. Szerintem erről Milkovics Mátyás nagyon-nagyon sokat tudna mesélni neked. (Hozzáteszem, pont a Mozart felvétel volt az egyetlen, aminél eltaláltam, hogy melyik a wav sáv.)
Amúgy lentebb írtam, azt sem lehet tudni az oldalon, hogy az eredeti forrásanyag mi volt. Ha wav-ról beszélünk, akkor gondolom CD, ami manapság már nem igazán számít kiemelkedő hangminőségnek. Ezt az analóg technika rajongói a kezdet kezdetétől harsogják, és be kell valljuk, igazuk van. Ugyanis, csak a teljes analóg jelátvitel adhat tökéletes minőséget, persze egy megfelelő rendszeren. Ha bárhol a láncba iktatunk akár egyetlen digitális átalakítást is, már veszteséget szenved a jel, mivel elveszti az eredeti jelalakot és jelszinteket, amit digitálisan kell tárolni, és visszaalakítani, hogy ismét analóg jel lehessen belőle. Ezért van az, hogy az "igazi audiofilek" a mai napig a fekete lemezeket veszik.
A fáradtság és a nagy zaj példáját sem véletlenül mondtam, ugyanis a saját példámat vettem elő. Zajos helyen dolgozom, napi 8 órában, és ha van még valaki, aki hasonló cipőben jár, ne keseredjen el, nem biztos, hogy azért nem hallja a különbségeket, mert nem audiofil, hanem csak egyszerűen aznap erre már nem vevő a füle. Az is elég, ha az elmúlt 1-2 órát mondjuk a belvárosban töltötte, egy forgalmas helyen (ahol zaj van), vagy egy hangosabb bárban, vagy ugyanennyi ideig hangosan hallgatott zenét a teszt előtt.
A 99,99%-al sem értek egyet, ugyanis akinek nincs teljesen botfüle, az is egy kis gyakorlással igenis képes megkülönböztetni a 128-as felvételt a 192-től és a 320-tól is, a lossless formátumokról nem is beszélve. Persze nyilván csak azokat érinti ez a dolog, akik egyáltalán AKARNAK ezzel foglalkozni. A többieknek meg valóban elég a 128kbps is, de ők nagy valószínűséggel soha nem is fognak ilyen tesztet elvégezni, és nem fognak néhány ezer kbps-os zenegyűjteményt hallgatni.
Nem hi-fi cuccon hallgattam.
Valóban nem, csak a kis szerény laptopomon, egy fejhallgatóval. A beépített DAC és erősítő egységnek a minőséghűsége meglehetősen kérdéses, de mivel nem áll módomban rákötni egy drága, külső jelfeldolgozót, hogy azon keresztül a Hi-Fi rendszeremre rákössem, mert egyébként van az is, nem látom értelmét újra próbálgatni, mert az eredmény meglehetősen véletlenszerű lenne, mint másoknál is. Amúgy az oldal alján lévő kommentek is hasonló dolgokat emlegetnek, érdemes rajtuk végigfutni. Mindenesetre arra jó a lapos beépített audió egysége, hogy internetezés közben, ha nem akarok tök csöndben ülni, akkor valami szóljon, és azért ne olyan bitang rosszul.
És még egy zárógondolat, jelenleg is több tömörítési eljárás van használatban, amit az MP3-ak konvertálásánál használnak, a legtöbb pocsék hangminőséget képez, kevés a hallgatható eredményt adó.
A Meridian a tavalyi CES-en jelentett be egy nagyon érdekes megoldást arra a problémára, hogy a hatalmas tárhely igényű digitális jeltárolás problémájára milyen új módszert dolgoztak ki a nagyfelbontású felvételeknél, ami visszafelé kompatibilis a hagyományos lejátszókkal, ám egy megfelelő rendszerben tovább lehet bontani a jelcsomagot, és máris 96kHz/24bit, vagy 192kHz/24bit felvételt kapunk, töredék méretben. Állítólag elég sokan érdeklődnek a technológia iránt. Érdemes elolvasni: http://audioworld.blog.hu/2015/06/03/meridian_mqa_es_a_streaming_audio
;)
Amúgy lentebb írtam, azt sem lehet tudni az oldalon, hogy az eredeti forrásanyag mi volt. Ha wav-ról beszélünk, akkor gondolom CD, ami manapság már nem igazán számít kiemelkedő hangminőségnek. Ezt az analóg technika rajongói a kezdet kezdetétől harsogják, és be kell valljuk, igazuk van. Ugyanis, csak a teljes analóg jelátvitel adhat tökéletes minőséget, persze egy megfelelő rendszeren. Ha bárhol a láncba iktatunk akár egyetlen digitális átalakítást is, már veszteséget szenved a jel, mivel elveszti az eredeti jelalakot és jelszinteket, amit digitálisan kell tárolni, és visszaalakítani, hogy ismét analóg jel lehessen belőle. Ezért van az, hogy az "igazi audiofilek" a mai napig a fekete lemezeket veszik.
A fáradtság és a nagy zaj példáját sem véletlenül mondtam, ugyanis a saját példámat vettem elő. Zajos helyen dolgozom, napi 8 órában, és ha van még valaki, aki hasonló cipőben jár, ne keseredjen el, nem biztos, hogy azért nem hallja a különbségeket, mert nem audiofil, hanem csak egyszerűen aznap erre már nem vevő a füle. Az is elég, ha az elmúlt 1-2 órát mondjuk a belvárosban töltötte, egy forgalmas helyen (ahol zaj van), vagy egy hangosabb bárban, vagy ugyanennyi ideig hangosan hallgatott zenét a teszt előtt.
A 99,99%-al sem értek egyet, ugyanis akinek nincs teljesen botfüle, az is egy kis gyakorlással igenis képes megkülönböztetni a 128-as felvételt a 192-től és a 320-tól is, a lossless formátumokról nem is beszélve. Persze nyilván csak azokat érinti ez a dolog, akik egyáltalán AKARNAK ezzel foglalkozni. A többieknek meg valóban elég a 128kbps is, de ők nagy valószínűséggel soha nem is fognak ilyen tesztet elvégezni, és nem fognak néhány ezer kbps-os zenegyűjteményt hallgatni.
Nem hi-fi cuccon hallgattam.
Valóban nem, csak a kis szerény laptopomon, egy fejhallgatóval. A beépített DAC és erősítő egységnek a minőséghűsége meglehetősen kérdéses, de mivel nem áll módomban rákötni egy drága, külső jelfeldolgozót, hogy azon keresztül a Hi-Fi rendszeremre rákössem, mert egyébként van az is, nem látom értelmét újra próbálgatni, mert az eredmény meglehetősen véletlenszerű lenne, mint másoknál is. Amúgy az oldal alján lévő kommentek is hasonló dolgokat emlegetnek, érdemes rajtuk végigfutni. Mindenesetre arra jó a lapos beépített audió egysége, hogy internetezés közben, ha nem akarok tök csöndben ülni, akkor valami szóljon, és azért ne olyan bitang rosszul.
És még egy zárógondolat, jelenleg is több tömörítési eljárás van használatban, amit az MP3-ak konvertálásánál használnak, a legtöbb pocsék hangminőséget képez, kevés a hallgatható eredményt adó.
A Meridian a tavalyi CES-en jelentett be egy nagyon érdekes megoldást arra a problémára, hogy a hatalmas tárhely igényű digitális jeltárolás problémájára milyen új módszert dolgoztak ki a nagyfelbontású felvételeknél, ami visszafelé kompatibilis a hagyományos lejátszókkal, ám egy megfelelő rendszerben tovább lehet bontani a jelcsomagot, és máris 96kHz/24bit, vagy 192kHz/24bit felvételt kapunk, töredék méretben. Állítólag elég sokan érdeklődnek a technológia iránt. Érdemes elolvasni:
http://audioworld.blog.hu/2015/06/03/meridian_mqa_es_a_streaming_audio
;)