Ha fogunk két edény desztillált vizet (ami, mint tudjuk, nem vezeti az áramot), és egy-egy elektródát helyezünk bele 5-8000 Voltos egyenárammal, akkor létrejön a két edény között egy megmagyarázhatatlan, 1-3 mm átmérőjű vízhíd, amely dacol a gravitációval. A két edényt 5 cm-re el lehet távolítani egymástól, és a vízhíd megmarad, efelett azonban már bizonytalanná válik. A kísérlet kezdetekor látható, ahogy a víz felkúszik az edény falán, és összeköti a két edényt.
A szitu a következő: a munkám miatt egy vízzel foglalkozó ausztriai jóemberrel találkoztunk a héten, aki nagy szakértője a területnek.Ő személyesen is részt vett ebben a graz-i egyetemi kísérletsorozatban, tőle hallottam ezt az egészet. A videón nem jön le jó pár lényeges dolog: az első, hogy az edényeknek nem kell egymáshoz érniük, hogy meginduljon a hídképződés. > http://www.youtube.com/watch?v=W5PCUP6cGw4 < Ezen a videón ez jobban látszik. Amint egyenáram alá helyezik, a víz felkúszik az edény falán, és létrejön a kapcsolat.
A másik: Giotto, igazad van abban, hogy a víz átáramlik az egyik edényből a másikba - ez egyszercsak megfordul és viszont. Folyamatosan ide-oda "szállítódik" a víz, amely - fontos - teljesen desztillált, ha bármilyen egyéb anyag kerül bele, nem sikerül a kísérlet. Az ingázásra sincsen magyarázat, egyébként ennek során elég jelentős hő keletkezik, kb. 60°C a híd hőmérséklete, ezt termokamerával ellenőrizték.
A két edény biztonsággal 5 cm-re eltávolítható, de sikerült rövid időre 7 cm-re széthúzni, így azonban nem annyira stabil. (Egyébként folyamatosan fenntartható, amíg áram alatt van.)
A kísérletet és eredményét kb. két hónappal ezelőtt publikálták, tehát viszonylag exkluzív IZÉ-ről van szó.
A vízkutatás manapság nagyon ismeretlen területeket boncolgat, a víz belső szerkezete, programozhatósága (elvileg tud adatot tárolni) magyarázatot kíván, rengeteg pénzt és energiát feccölnek erre a területre.
Eddig is volt számos anomália, ami fejtörést okozott a vízzel kapcsolatban, most ez a vízhíd adott megint rendesen gondolkodnivalót.
Az ausztriai kapcsolatunk szerint a 2007-es év legnagyobb tudományos felfedezéséről van szó. :)
Olyanokat tud a faszi, csak lestünk...
A másik: Giotto, igazad van abban, hogy a víz átáramlik az egyik edényből a másikba - ez egyszercsak megfordul és viszont. Folyamatosan ide-oda "szállítódik" a víz, amely - fontos - teljesen desztillált, ha bármilyen egyéb anyag kerül bele, nem sikerül a kísérlet. Az ingázásra sincsen magyarázat, egyébként ennek során elég jelentős hő keletkezik, kb. 60°C a híd hőmérséklete, ezt termokamerával ellenőrizték.
A két edény biztonsággal 5 cm-re eltávolítható, de sikerült rövid időre 7 cm-re széthúzni, így azonban nem annyira stabil. (Egyébként folyamatosan fenntartható, amíg áram alatt van.)
A kísérletet és eredményét kb. két hónappal ezelőtt publikálták, tehát viszonylag exkluzív IZÉ-ről van szó.
A vízkutatás manapság nagyon ismeretlen területeket boncolgat, a víz belső szerkezete, programozhatósága (elvileg tud adatot tárolni) magyarázatot kíván, rengeteg pénzt és energiát feccölnek erre a területre.
Eddig is volt számos anomália, ami fejtörést okozott a vízzel kapcsolatban, most ez a vízhíd adott megint rendesen gondolkodnivalót.
Az ausztriai kapcsolatunk szerint a 2007-es év legnagyobb tudományos felfedezéséről van szó. :)
Olyanokat tud a faszi, csak lestünk...
Kösz, Bungle!!! :P