Hidd el, nem a középső ujjad mutogatásával volt a baj ;)
Engem eddig háromszor ütöttek el bringával, de istennek hála, egyszer sem lett komolyabb bajom, és a szamár is egyben van még. A háromból csak egyszer voltam én a vétkes, mert 3 sör után gyorsan akartam hazaérni, és nyélen raktam a kivilágítatlan utcában.
A másik két eset viszont roppant tanulságos volt...
Az első még néhány évvel ezelőtt, a körúton történt, a Szénán, a Mammut előtt, gyakorlatilag a kolléga beletolt a zebrába, mert voltam olyan szemét állat, hogy megálltam még a záróvonal előtt, elfeledve a tényt, hogy az kizárólag a nagyonsötét ablakú mercibéemvéaudik számára van fenntartva, nekik is a kocsi közepe tájának. Egy egészen visszafogott szóváltás után két barátom segítségével visszatereltük a kollégát az autójába, mert biztosak voltunk benne, hogy ha rendőrt hívunk, mire odaér, hülyére ver mindhármunkat...
A második már maga a rend őre volt, III. kerület, hajnali fél 3, Czetz János utca. Ő jött jobbról, de lámpa nélkül, én meg nem igazán arra figyeltem, merthogy nekem van elsőbbségem. Emiatt aztán hirtelen kirepült alólam a szekér, így belevágódtam az út szélén a bokorba, de abban maradtunk az urakkal, hogy mivel tulajdonképpen sem bennem, sem a bringában nem esett jelentősebb kár, ezért igazából fölösleges lenne a mentők kapacitását terhelni, úgyhogy felcsaptam egy sebtapaszt (ők adták), aztán hazatekertem.
Természetesen engem is centiztek már ki, én is mutogattam, de ha megállt volna a kolléga, és kiszáll az autóból, lehet, hogy megpróbálom civilizált ember módjára megbeszélni vele, legrosszabb esetben nem sikerül, és megüt. Akkor pedig rendőrt hívok, elfekszem az utcán, és elkezdek torkom szakadtából üvölteni, hogy meg akarnak ölni.
Amíg nem ütök vissza, addig bukja a jogsiját és csúnyán elhúzódó kártérítési pernél a bömbit is.
Engem eddig háromszor ütöttek el bringával, de istennek hála, egyszer sem lett komolyabb bajom, és a szamár is egyben van még. A háromból csak egyszer voltam én a vétkes, mert 3 sör után gyorsan akartam hazaérni, és nyélen raktam a kivilágítatlan utcában.
A másik két eset viszont roppant tanulságos volt...
Az első még néhány évvel ezelőtt, a körúton történt, a Szénán, a Mammut előtt, gyakorlatilag a kolléga beletolt a zebrába, mert voltam olyan szemét állat, hogy megálltam még a záróvonal előtt, elfeledve a tényt, hogy az kizárólag a nagyonsötét ablakú mercibéemvéaudik számára van fenntartva, nekik is a kocsi közepe tájának. Egy egészen visszafogott szóváltás után két barátom segítségével visszatereltük a kollégát az autójába, mert biztosak voltunk benne, hogy ha rendőrt hívunk, mire odaér, hülyére ver mindhármunkat...
A második már maga a rend őre volt, III. kerület, hajnali fél 3, Czetz János utca. Ő jött jobbról, de lámpa nélkül, én meg nem igazán arra figyeltem, merthogy nekem van elsőbbségem. Emiatt aztán hirtelen kirepült alólam a szekér, így belevágódtam az út szélén a bokorba, de abban maradtunk az urakkal, hogy mivel tulajdonképpen sem bennem, sem a bringában nem esett jelentősebb kár, ezért igazából fölösleges lenne a mentők kapacitását terhelni, úgyhogy felcsaptam egy sebtapaszt (ők adták), aztán hazatekertem.
Természetesen engem is centiztek már ki, én is mutogattam, de ha megállt volna a kolléga, és kiszáll az autóból, lehet, hogy megpróbálom civilizált ember módjára megbeszélni vele, legrosszabb esetben nem sikerül, és megüt. Akkor pedig rendőrt hívok, elfekszem az utcán, és elkezdek torkom szakadtából üvölteni, hogy meg akarnak ölni.
Amíg nem ütök vissza, addig bukja a jogsiját és csúnyán elhúzódó kártérítési pernél a bömbit is.