Na akkor helyesbítek, hogy megvilágítsam :) A háborúval nem értek egyet, így természetesen bánnám, akárki, akárkit megszórna napalmmal, főleg politikai, gazdasági okokból. Valamint azzal sem értek egyet, hogy mondjuk aszerint irtsa valaki a fekákat, mert fekák, és fél tőlük, vagy fordítva, amiatt irtsa valaki a keresztényeket a közel-keleten, mert nem férnek bele az ideológiába. Se azért, mert ott van olaj, ott meg bauxit. Hosszú távon nem sajnálok semmilyen csoportot, ha eltűnnek, főleg ha csak simán kihalnak, mert nem szaporodnak, és nem tanul abból, hogy a másik viszont népesedik.
Azt, hogy tudom, hogy törvényszerű a háború az nem jelenti azt, hogy egyet is értek. Azt, hogy tudom, hogy egy adott csoport hatalma el fog tűnni, mert egy másik megirigyeli, vagy megunja az elnyomást, nem azt jelenti, hogy egyetértek azzal, hogy aztán az addig alul lévők legyenek hatalmon és folytassák ugyanazt. Az emberek egyenlőségében hiszek, de ha az emberek nem hisznek benne, akkor világos számomra, hogy vannak és lesznek egyenlőtlenségek, és azt, hogy tudom hogy vannak, még nem azt jelenti, hogy egyet is értek, vagy jónak találom.
Elkezdtem megfogalmazni egy hozzászólást, de kitöröltem, de röviden leírom:
a legelfogadhatóbb számomra az lenne, ha akár szigorú törvényekkel betartatva a rendet, az emberek, népcsoportok normálisan élnének egymás mellet, egymással keveredve, betartva az adott ország törvényeit, elfogadva valami általános rendet és szokást. Pl, nem randalírozunk az utcán, nem gyújtogatunk autókat, nem lopunk, nem erőszakoljuk meg más nőjét, lányát, fiát, apját. Ez bárki számára elfogadható és betartandó alap szerintem. Na szóval ez lenne az ideális. Ha bárki élhetne bárhol, és pusztán amiatt nem kellene szembenéznie a nemtetszéssel, mert éppen szőke, vagy fekete, vagy cipzáros szemű. Nem ilyen hippi kommunára gondolok, hanem normális, emberi társadalmakra. Utópia, tudom.
Kicsit úgy vagyok vele, hogy az oroszlán zebrát eszik, a zebra fejbe rúgja az oroszlánt, a leopárd megeszi az oroszlánkölyköt, a hiéna meg kicsinál mindent. Nem sajnálom egyiket sem, bár ha valami paradicsomi állapot miatt mindegyik fényt enne, vagy hullana az égből a manna, akkor persze örülnék, hogy a kis zebrákat és oroszlánokat nem eszik meg. Oké, az embernél azért várnám azt, hogy értelmesen viselkedjenek, és ne az érdek alapján fingassák egymást, mert az ember elvileg értelmesebb egy állatnál. De amíg valamilyen oknál fogva az általam felvázolt utópia be nem következik, addig hatalmak, birodalmak, népek, uralkodók fognak eltűnni és feltűnni. És ilyen szempontból meg tök mindegy, hogy éppen ki a nyerő. Ha sajnálok is valakit, azt most éppen sajnálom, ha nem sajnálom akkor meg hosszú távban gondolkodva nem sajnálom.
Azt, hogy tudom, hogy törvényszerű a háború az nem jelenti azt, hogy egyet is értek. Azt, hogy tudom, hogy egy adott csoport hatalma el fog tűnni, mert egy másik megirigyeli, vagy megunja az elnyomást, nem azt jelenti, hogy egyetértek azzal, hogy aztán az addig alul lévők legyenek hatalmon és folytassák ugyanazt. Az emberek egyenlőségében hiszek, de ha az emberek nem hisznek benne, akkor világos számomra, hogy vannak és lesznek egyenlőtlenségek, és azt, hogy tudom hogy vannak, még nem azt jelenti, hogy egyet is értek, vagy jónak találom.
Elkezdtem megfogalmazni egy hozzászólást, de kitöröltem, de röviden leírom:
a legelfogadhatóbb számomra az lenne, ha akár szigorú törvényekkel betartatva a rendet, az emberek, népcsoportok normálisan élnének egymás mellet, egymással keveredve, betartva az adott ország törvényeit, elfogadva valami általános rendet és szokást. Pl, nem randalírozunk az utcán, nem gyújtogatunk autókat, nem lopunk, nem erőszakoljuk meg más nőjét, lányát, fiát, apját. Ez bárki számára elfogadható és betartandó alap szerintem. Na szóval ez lenne az ideális. Ha bárki élhetne bárhol, és pusztán amiatt nem kellene szembenéznie a nemtetszéssel, mert éppen szőke, vagy fekete, vagy cipzáros szemű. Nem ilyen hippi kommunára gondolok, hanem normális, emberi társadalmakra. Utópia, tudom.
Kicsit úgy vagyok vele, hogy az oroszlán zebrát eszik, a zebra fejbe rúgja az oroszlánt, a leopárd megeszi az oroszlánkölyköt, a hiéna meg kicsinál mindent. Nem sajnálom egyiket sem, bár ha valami paradicsomi állapot miatt mindegyik fényt enne, vagy hullana az égből a manna, akkor persze örülnék, hogy a kis zebrákat és oroszlánokat nem eszik meg. Oké, az embernél azért várnám azt, hogy értelmesen viselkedjenek, és ne az érdek alapján fingassák egymást, mert az ember elvileg értelmesebb egy állatnál. De amíg valamilyen oknál fogva az általam felvázolt utópia be nem következik, addig hatalmak, birodalmak, népek, uralkodók fognak eltűnni és feltűnni. És ilyen szempontból meg tök mindegy, hogy éppen ki a nyerő. Ha sajnálok is valakit, azt most éppen sajnálom, ha nem sajnálom akkor meg hosszú távban gondolkodva nem sajnálom.