Ha látok valakit akinek fel van kötve a keze/bottal jár/sántít annak eleve átadom a helyem kérdés nélkül. Ez sztem alap dolog lenne. Én is szoktam úgy leülni, hogy dupla székre de nem az ablak mellé mert rohadt magas vagyok és nem fér el a lábam, de ha valaki le akar ülni belülre engedem ha szól. Nyilván a fent leírt esetnél szólnia sem kell. Ha ott ácsorog mellettem egy felnőtt ember aki nem szól, hogy le akar ülni de látszólag jót áll magáért nem fogok neki könyörögni, hogy üljön már le ez egyértelmű. Ha szól persze engedem. Még egyszer mondom, hogy azért jól elkülöníthető kik azok akiknek kényelmesebb lenne ülve és azoknak kérdés nélkül adom át akár a saját helyem is. Nyilván alapvetően nevelés kérdése, hogy kit mire neveltek a szülei.