Most csináljátok meg a következőt: írjátok be a szövegfordítóba, hogy 'ebben a egy sziámi harcoshal él.' Ha lefordította, másoljátok ki az angol részt, és fordítsátok vissza magyarra. A szöveg változatlan maradt, igaz? (úgy értettem, hogy ebben a dologban).(Lilu_cica, olyan magyar mondat nincs, hogy "ebben a egy sziámi harcoshal él". :) Azért beraktam, hátha valakinek hasznos ez a webfordito - bungle)
ELSŐ ÉNEK
1.
Sky a nap melegjéből a terméketlen szík az utóda,
A kiszáradt szöcske nyájak legelnek rajta;
Nincs a fű egy árva pengéje a sziklacsúcsok sikátor emelkedésben egy,
Palmful*zöld-hely nincs nagy határ egy mezőben.
Boglyák hűvösségben egy tíz éves-tizenkét szolga
Horkol, mintha a dolga folytatódna legjobb feudális egy;
Hej, bár üres, félig töltött vagy,
Nagy széna szekerek álldogálnak ott.
2.
Sovány kutágas*, egy nyurga gémmel
Mélyen vigyáz a kútba és benne öntözi kémel:
Szunyognak* óriás elképzelne valakit,
Melyik az öreg földvérért egy most füstöli azt ki.
Válunál az ökrök szomjasak tetőzik,
Odaemelkednek Bőgölyök hadsereg ellen irányuló háborúhoz:
De Lackó felszállt a farmkezek nyakára,
Van nem, kik engedik meg neki, hogy rajzoljon öntözi hosszu* egy csatornára
3.
Egy, lábon csak egy legény van az országon,
Amikor a szemellátások az irányváltáson az égen szállnak le;
Szörnyü vendégoldal remegések az övé egy időtartam hosszú váll,
, Bár még legénytoll semelyik pehelyzik* az állán.
Egy széles főútra messze, messze bámul,
Mintha valaki más mezőket vágyakozna ez a határrul;
Az ember elhinné azt: él prohibitory jel,
Üt egy keresztútnál egy csekély kupacba.
4.
A szép öcsém, amiért te tevő vagy ott a nap tüzében?
Ládd, a mások horkolnak boglya hűvösségben egy;
Olyan pletykák, akiket a kuvasz földre göngyölít össze
Van nem a világért most egerészni a hangulata:
Te soha nem vagy te úgy fűrészel egy forgó szelet,
Annál a személynél, aki azonnal megbirkózik veled
És ez olyan útat* nyalások, amiket ez gyorsan mozgat
Ha füstokádó, amit egy nagy kémény futtatna?
5.
Nem szintén, nem szintén megnézi azt a forgószelet,
Melyik a bársonyos útat* egészen elosztja azt:
A tornyon, amin túl egy porbul* töltötte be a szelet,
Egy büszke fegyver ragyog, egy büszke hadsereg nő.
És amint egy hadsereg nő a szürke por ködéből,
Növekszik abban a módban a sohajtás* a fiú, szivéből;
Egyszerűen aztán vigyáz, csak elöl néz miközben hajlik,
Mintha szive*-lelke a szemében volna
(a strófák többi része még jönnek;))