Nem akartam most egy újabb „meleg” témát felkapni, de ez egy annyira érdekes és megosztó sztori, hogy ezzel tényleg érdemes egy kicsit foglalkozni. A házaspár egy olyan torta elkészítését utasította vissza, amire a megrendelő „támogasd az azonosneműek házasságát” feliratot kért, tehát nem arról van szó, hogy magát a párt nem voltak hajlandóak kiszolgálni, akik mellesleg szándékosan célozták meg a keresztény tulajdonospárt.
Mert tegyük fel, én például a bort szeretem, valaki más meg a pálinkát, aztán mégsem megyünk oda egymáshoz és folytatunk kvázi vérre menő vitát arról, melyik jobb/rosszabb/magyarabb a másiknál és üvöltünk egymással, hogy "mot mér' vagy büdösmocskosborivó", meg "szemétköcsögpálinkás". Tulajdonképpen mélységesen tojunk arra, hogy a másik mit szeret.
Most akkor kérdem én, nem marhára mindegy, hogy a kukit, vagy a nunit szereti-e? Kell neked nézni, hogy ő mit csinál? Van valami láthatatlan erő, ami odafordítja a fejedet két férfihoz, miközben kézen fogva sétálnak? Ugye, hogy nincs.
Ez a ne házasodjanak, meg ne neveljenek gyereket dolog meg annyira bigott, hogy az elképesztő. Amikor "értelmiségi" barátaim arra hivatkoznak, hogy "de hát gyereket csak normális családban szabad nevelni, ahol van egy APJA, meg egy ANYJA", akkor meg szoktam kérdezi, hogy és például akkor vegyük el a gyereket attól az anyától, akit elhagyott, vagy elhunyt a férje, amíg a gyerek csecsemő volt? Vagy kötelezően házasítsuk össze valakivel, csakhogy a gyerek "normális" családban nőhessen fel és legyen neki férfi példaképe?
Vagy mi van az olyan családoknál, ahol apa alkoholista, vagy agresszív? Ott is az a jó példa?
Lehet, hogy rettentő naiv vagyok, de mindig felmerül bennem a kérdés, hogy az miért nem felel meg egy gyerek számára, ha két egészséges EMBER, egészséges párkapcsolatban, egészséges normákkal neveli fel? Attól még, hogy ő a kukit szereti, nem fogja arra nevelni a gyereket, hogy ő is azt szeresse. A legtöbb gyereket örökbe fogadni akaró meleg pár (a nők is!) van a legjobban tisztában vele, mennyire fontos a gyerek jellemfejlődése tekintetében, ha hagyjuk kifejlődni a saját szexualitását. Az meg nevetséges, hogy "de ő azt látja otthon, hogy apáék egymással vannak az ágyban", merthogy nem, nem látja. Ahogy te sem láttad. Nem azért lettél hetero, mert a szüleidet kukkoltad a kulcslyukon keresztül, hanem mert annak születtél. Ahogy egy meleg férfi, vagy nő sem azért lett meleg, mert nem kukkolta a szüleit.
Ellentétben a vallásoddal. Abba bele nevelnek. Kereszténynek nem születik az ember, azt választja (vagy választják neki), ahogy a cikkben említett pár is nyilvánvalóan választotta, vagy tanulta a saját vallását. Az, hogy nem sütötték meg a tortát nyilván nem volt tisztességes gesztus, ahogyan az sem, ahogy velük szemben eljártak. Azért nem lehet beperelni valakit, mert hisz valamiben és aszerint éli az életét, ahogy azért sem, mert a saját nemét szereti.
Az egész történet arról szól, hogy - ahogy mostanában a feminináciknál is - a melegjogi aktivistáknál elgurult a bogyó és mindenhol mindennek nekimennek, ahol minimális médiavisszhangot szerezhetnek maguknak. Mielőtt múlthét pénteken Magyarországon elkezdődött volna a Pride, mindenhol arról beszéltek, hogy "mocskosbuzik" meg "mocskosnácik", aztán most már több, mint egy hete tart, és valahogy sehol nem látom már az egészet. Minden csoda három napig tart, ugye. És milyen érdekes, hogy nem lettek tőle buzik, meg AIDS-esek az emberek, valahogy mégiscsak azok maradtunk, akik eddig voltunk.
Nem is értem...