A nők mellett a férfiak is mehessenek 40 év munkaviszony után nyugdíjba - ezt akarják szakszervezetek. Ezért népszavazást kezdeményeztek. A Tudományos Akadémia szakértője szerint ez katasztrofális lenne, és inkább büntetést kéne fizetnie annak, aki hamarabb akar nyugdíjba menni. A nyugdíjfolyósító szerint, ha ezt bevezetnék, már az első évben 150 ezer férfi mehetne korengedménnyel nyugdíjba. Szerintetek a különbségtétel sérti az egyenlőséget?
Bár nem volt egyértelmű, de a lenti példát úgy értettem, hogy az ember 20-30-40 év alatt rak félre. Egy akkora tőkét felhalmozni, amiből aztán még évtizedekig szeretne az ember megélni hosszú idő alatt lehet és minél hosszabb ez az idő, annál kisebb megterhelés ez a családi kasszára nézve.
Akik az általad említett korosztályba tartoznak, ők a gyerekeikre számíthatnak leginkább, ha esetleg a nyugdíjrendszer már nem bírja tovább. Azokra, akik közben próbálnak boldogulni, támogatni a gyerekeiket és félrerakni maguknak is és akikre a szülők elköltötték azt, ami mehetett volna megtakarításra is (persze érthető módon nem tettek félre, hiszen akkor úgy gondolták, majd gondoskodik róluk az állam idős korukra). Nem könnyű, de ha ilyen feltételek jönnek, ezekhez kell alkalmazkodni. Az evolúció is pont erről szól. Az marad talpon, aki a megváltozott körülményekhez tud alkalmazkodni.
A fiatalokban pedig azért lenne szerintem ezt a gondolkodásmódot elültetni, hogy ne kerüljenek később nehéz helyzetbe és könnyebben tudják támogatni a szüleiket, ha az élet úgy hozza.
Tudom, mindig jöhetnek nehéz, váratlan helyzetek és ezeket akkor könnyebb megoldani, ha számítunk rájuk. HA valakinek pl van háza, elkerülhetetlen, hogy előbb utóbb valamit javítani, bővíteni kelljen rajta. Jön a B-oldal, legyen kéznél egy lakástakarék számla. A befizetéshez hozzájön 30% támogatás. Csak könnyebb, mint hirtelen előrántani egy nagyobb összeget. Tudom, van, akinek ez sem fér bele, mert éppen csak a megélhetésért küzd. Sajnos nekik nincs jó ötletem, de valamit nekik is ki kell találni, mert ha most csak vergődnek, akkor később a még kevesebből még nehezebb lesz. Talán azért is kellene sokat hangoztatni az öngondoskodást, hogy több jusson azoknak, akik ténylegesen rászorulnak a segítségre. Bár annak az elosztása már egy teljesen más téma.
A nyugdíjrendszerben egyébként én ott látom a legnagyobb buktatót, hogy a bevétel munkára alapul, tehát aki dolgozik, az befizeti a járadékot. Viszont a Jogosultságot korhoz is kötik és ez így nem minden szempontból igazságos. Az viszont tény, hogy jogállamban élünk és nem igazságállamban.
A témában a legnagyobb probléma, nem az, hogy kinek jár, hanem, hogy kinek jut.