A nők mellett a férfiak is mehessenek 40 év munkaviszony után nyugdíjba - ezt akarják szakszervezetek. Ezért népszavazást kezdeményeztek. A Tudományos Akadémia szakértője szerint ez katasztrofális lenne, és inkább büntetést kéne fizetnie annak, aki hamarabb akar nyugdíjba menni. A nyugdíjfolyósító szerint, ha ezt bevezetnék, már az első évben 150 ezer férfi mehetne korengedménnyel nyugdíjba. Szerintetek a különbségtétel sérti az egyenlőséget?
Mindkét nem érdekében azt lenne jó elérni, hogy munkaügyi döntésekben kizárólag az számítson, hogy az illető mennyit tud, mennyit ér szakmailag, mit tett le az asztalra, nem pedig az, hogy "úgyis el fog menni szülni" meg "nőként biztos nem bír majd ezzel a feladattal" és hasonlók. - A másik oldalról ez nyilván vonatkozik arra is, hogy az se számítson, hogy valaki a főnök szeretője...
2. Azért nem ugyanaz a presztízse egy óvónői és pl. egy vezető mérnöki állásnak... Legyünk őszinték, előbbiért nem csak azért nem tolonganak a férfiak, mert kinéznék őket a baráti társaságból... Én kutatóként pl. marhára ki vagyok azzal segítve, hogy menjek inkább óvónőnek, mert ott a nők vannak előnyben... Ez a felfogás csak a fennálló, elbaszott rendszert kövesíti meg.
3. Ez marhára nincs így. Lehet, hogy egy titkárnőnek elnézik, ha butácska meg körmöt reszelget naphosszat, de komoly szakmákban már pusztán azért keményen meg kell dolgoznia egy nőnek, hogy elismerjék a létjogosultságát annak, hogy adott területen dolgozik. Mondom, nincsenek sokszor még hozzászokva az emberek. Egy férfinak elég a diplomáját meglengetnie, és elhiszik, hogy ért is ahhoz, amit az egyetemen tanult. Utána már persze megadnak a nőnek is mindent, csak addig tízszer annyit kell teljesítenie, hogy komolyan vegyék. Ez így van, hidd el, nem egy hasonló cipőben járó, értelmes, okos, szorgalmas nőt ismerek különböző szakterületekről, akik hasonló jelenségről számolnak be. Te hány ilyennel beszélgettél már, hánytól kérdezted meg, hogy mit kellett letennie az asztalra, hogy elismerjék? Ne csak a titkárnőket meg az óvónőket vedd észre...
Az egyetemen nem egy srácnak segítettem jegyzetekkel vizsgára készülni, mert basztak bejárni órára, nem egy másolta rólam a jegyzőkönyvet, mert lusták voltak jegyzetelni, átgondolni, mit is csináltunk, stb., nem egynek súgtam vizsgán, mert nem volt képes a beugrókérdésekre sem felkészülni. Mégis ugyanúgy megkapták a diplomájukat, és utána is hozzám jönnek kérdezősködni, hogy ezt meg azt hogyan is kéne csinálni, megoldani... Ez egyáltalán nem igaz, hogy mindig a férfiak dolgoznak a nők helyett. Én inkább az ellenkezőjét tapasztaltam. Ahol szorgalomra és kitartásra van szükség, a nők jobbak.
Ez a Warren Farrell kurvára nem ismer engem, fogalma sincs, mit, miért teszek, ne az írásából próbáld meg a motivációimat megérteni. Nem egy kaptafára készült gép vagyok, amit meg lehet fejteni, hogy ha bedobsz egy húszast, akkor ezt és ezt fogja kiadni. Minden ember más, más a háttere, múltja, jelene, tudása, tapasztalatai, személyisége, világnézete. Ez sokkal jobban számít abban, hogy hogyan gondolkodik, mint az, hogy nő -e vagy férfi. Az ilyen általánosítóktól kiütést kapok, nem mellesleg épp az értelmes, a másik gondolatainak a megismerésére irányuló kommunikációt akadályozzák azzal, hogy azt hiszik, már mindent tudnak róla. Önámítás. Legalább akkora faszság mint a "hogyan szedjük fel bármelyik nőt" típusú kézikönyvek.