„Most először tudott megcsillantani egy szikrányi öntudatot humanoid robot, írja egy amerikai kísérletrőla Popsci. Három, régebbi típusú NAO robottal próbáltak ki valami egészen új dolgot. Arra programozták őket, hogy azt gondolják: háromból ketten némává varázsoló pirulát kaptak, ami megakadályozza, hogy beszélni tudjanak. Pirula helyett a gyakorlatban megnyomtak rajtuk egy gombot, ami elnémította őket. Aztán megkérdezték tőlük, melyik kettő kapta a pirulát. Mindhárman megpróbálták azt válaszolni, hogy „nem tudom„. A két elnémított robotnak nem sikerült ténylegesen kimondania a szavakat, a harmadiknak viszont igen. És ő felismerte a saját hangját, és arra is rájött, hogy ezek szerint nem őt némították el. A „nem tudom” után nem sokkal jelentkezni kezdett, és ezzel állt elő: „Bocsánat, most már tudom. Képes voltam bebizonyítani, hogy nem kaptam némító pirulát.” A kísérlet egy régi filozófiai fejtörőre épült, amely ebben a gyűjteményben A három bölcs címen szerepel. A kísérletet egy New York-i tudós, Selmer Bringsjord végezte. Az eredményeit részletesen augusztus végén mutatja majd be egy konferencián Japánban.”
Egyik sörözés alkalmával jött elő ez a téma, hosszasan elvitatkozgattunk erről. Tényleg érdekes. :)
Úgy zsigerből osztanám a véleményedet. (Már csak azért is, hogy "na nehogymár egy vacak gép legyek"-alapon is.) Viszont szeretek az ördög ügyvédje lenni.
Nem vagyok biológus, nem is akarok úgy csinálni, mintha értenék hozzá, elvégre is nem. A bemutatottak viszont leginkább egy nagyon finomra hangolt gépre hasonlítanak, ami újszerű(nek vélt) kapcsolatokat hoz létre korábban látott, tapasztalt dolgok között. Szóval ilyen felfogásban leeggyszerűsítve az ember egy "zsák", amibe információ "pakolódik". Ebben a zsákban az információegységek között mindenféle kusza kapcsolat jön létre, aminek eredménye lehet a beszédkészség, a húrelmélet, vagy egy gőzmozdony.
Az állítás tehát az, hogy az agy (+segédberendezései) egy szofisztikált adaptív gép. Ha így van, az bizonyos értelemben fájó, hiszen ez egyben a kreativitás halálát is jelenti. :)
Úgy zsigerből osztanám a véleményedet. (Már csak azért is, hogy "na nehogymár egy vacak gép legyek"-alapon is.) Viszont szeretek az ördög ügyvédje lenni.
Nem vagyok biológus, nem is akarok úgy csinálni, mintha értenék hozzá, elvégre is nem. A bemutatottak viszont leginkább egy nagyon finomra hangolt gépre hasonlítanak, ami újszerű(nek vélt) kapcsolatokat hoz létre korábban látott, tapasztalt dolgok között. Szóval ilyen felfogásban leeggyszerűsítve az ember egy "zsák", amibe információ "pakolódik". Ebben a zsákban az információegységek között mindenféle kusza kapcsolat jön létre, aminek eredménye lehet a beszédkészség, a húrelmélet, vagy egy gőzmozdony.
Az állítás tehát az, hogy az agy (+segédberendezései) egy szofisztikált adaptív gép. Ha így van, az bizonyos értelemben fájó, hiszen ez egyben a kreativitás halálát is jelenti. :)