„Most először tudott megcsillantani egy szikrányi öntudatot humanoid robot, írja egy amerikai kísérletrőla Popsci. Három, régebbi típusú NAO robottal próbáltak ki valami egészen új dolgot. Arra programozták őket, hogy azt gondolják: háromból ketten némává varázsoló pirulát kaptak, ami megakadályozza, hogy beszélni tudjanak. Pirula helyett a gyakorlatban megnyomtak rajtuk egy gombot, ami elnémította őket. Aztán megkérdezték tőlük, melyik kettő kapta a pirulát. Mindhárman megpróbálták azt válaszolni, hogy „nem tudom„. A két elnémított robotnak nem sikerült ténylegesen kimondania a szavakat, a harmadiknak viszont igen. És ő felismerte a saját hangját, és arra is rájött, hogy ezek szerint nem őt némították el. A „nem tudom” után nem sokkal jelentkezni kezdett, és ezzel állt elő: „Bocsánat, most már tudom. Képes voltam bebizonyítani, hogy nem kaptam némító pirulát.” A kísérlet egy régi filozófiai fejtörőre épült, amely ebben a gyűjteményben A három bölcs címen szerepel. A kísérletet egy New York-i tudós, Selmer Bringsjord végezte. Az eredményeit részletesen augusztus végén mutatja majd be egy konferencián Japánban.”
"Az ember ad funkciót a gépnek. A gén (?) ad "funkciót" az embernek..."
Magyarul gép az, amit annak nevezünk, mert mi önkényesen bizonyos funkciót adunk neki, használjuk valamire. Hááát, ebbe azért tényleg sokminden belefér. Így viszont nehéz eldönteni, hogy az élőlények vagy mondjuk az emberi agy milyen szempontból nevezhető gépnek. Egy ékhez nyilván egyáltalán nem hasonlít a működése, és az is gép. + Azt a félrevezető gondolatot sugallja ez a megközelítés, hogy "valaki" minket is létrehozott, nekünk is funkciót adott, hiszen ilyen értelemben funkció csak akkor létezhet, ha van egy "felhasználó", aki számára funkcinális az adott dolog...
A funkcióközpontú szemlélettel nekem tehát az egy kicsit a bajom, hogy túlságosan emberközpontú, szubjektív felfogásnak érzem. Bárminek lehet funkciója, ez csak viszonyítás kérdése, de bármilyen funkció elég tág idő- és térbeli távlatban teljesen értelmetlenné válik, ez is csak viszonyítás kérdése. Persze mi automatikusan mindent a lehetséges funkció szerint kategorizálunk, mert így van "huzalozva" az agyunk, de ezt is csak egy önkényes funkció-ráaggatásnak érzem, hogy az élő szervezeteknek a szaporodás lenne a funkciója. Ez olyan mintha azt mondanád, hogy a kvarckristályok létezésének az a funkciója, hogy még nagyobbra nőjenek azáltal, hogy újabb kristályok tapadási gócául szolgálnak.
:D Nem rossz. A csomagolásnál arra rátapintottál, hogy tényleg fontos, hogy a környezetétől valamilyen módon elkülönült legyen az, amit élőnek nevezünk. Bár ez sem kizárólagos tulajdonság, hiszen egy darab kő is elég jól elkülönül a környezetétől. Az általunk ismert élőlények ezt ugye a sejthártyával oldják meg. - Ami viszont szemipermeábilis, folyamatos kapcsolatban áll a környezettel. Ez lehet a kulcs szerintem, a folyamatos kapcsolat, kommunikáció a környezettel. Minden élőlény rendelkezik valamilyen szenzor-rendszerrel, érzékelő molekulákkal, amik a környezeti jeleket felfogják, majd az élőlény ezekre valamilyen válasszal reagál úgy, hogy megváltoztatja az addigi működését. Az élettelen tárgyak is változnak környezeti hatásokra, de ezek direkt hatások, és a tárgyaknak nincs semmilyen ráhatásuk arra, hogy mi történik velük. Az élőlények viszont indirekt módon képesek érzékelni a környezet változását, és bizonyos keretek között szabályozni az arra adott válaszukat. Ez a megoldás szerintem. :)
Kommentelünk, tehát vagyunk. :D A mai napi haiku.
Magyarul gép az, amit annak nevezünk, mert mi önkényesen bizonyos funkciót adunk neki, használjuk valamire. Hááát, ebbe azért tényleg sokminden belefér. Így viszont nehéz eldönteni, hogy az élőlények vagy mondjuk az emberi agy milyen szempontból nevezhető gépnek. Egy ékhez nyilván egyáltalán nem hasonlít a működése, és az is gép. + Azt a félrevezető gondolatot sugallja ez a megközelítés, hogy "valaki" minket is létrehozott, nekünk is funkciót adott, hiszen ilyen értelemben funkció csak akkor létezhet, ha van egy "felhasználó", aki számára funkcinális az adott dolog...
A funkcióközpontú szemlélettel nekem tehát az egy kicsit a bajom, hogy túlságosan emberközpontú, szubjektív felfogásnak érzem. Bárminek lehet funkciója, ez csak viszonyítás kérdése, de bármilyen funkció elég tág idő- és térbeli távlatban teljesen értelmetlenné válik, ez is csak viszonyítás kérdése. Persze mi automatikusan mindent a lehetséges funkció szerint kategorizálunk, mert így van "huzalozva" az agyunk, de ezt is csak egy önkényes funkció-ráaggatásnak érzem, hogy az élő szervezeteknek a szaporodás lenne a funkciója. Ez olyan mintha azt mondanád, hogy a kvarckristályok létezésének az a funkciója, hogy még nagyobbra nőjenek azáltal, hogy újabb kristályok tapadási gócául szolgálnak.
"reprodukció-vezérelt, örökítőanyaghordozó csomagolás"
:D Nem rossz. A csomagolásnál arra rátapintottál, hogy tényleg fontos, hogy a környezetétől valamilyen módon elkülönült legyen az, amit élőnek nevezünk. Bár ez sem kizárólagos tulajdonság, hiszen egy darab kő is elég jól elkülönül a környezetétől. Az általunk ismert élőlények ezt ugye a sejthártyával oldják meg. - Ami viszont szemipermeábilis, folyamatos kapcsolatban áll a környezettel. Ez lehet a kulcs szerintem, a folyamatos kapcsolat, kommunikáció a környezettel. Minden élőlény rendelkezik valamilyen szenzor-rendszerrel, érzékelő molekulákkal, amik a környezeti jeleket felfogják, majd az élőlény ezekre valamilyen válasszal reagál úgy, hogy megváltoztatja az addigi működését. Az élettelen tárgyak is változnak környezeti hatásokra, de ezek direkt hatások, és a tárgyaknak nincs semmilyen ráhatásuk arra, hogy mi történik velük. Az élőlények viszont indirekt módon képesek érzékelni a környezet változását, és bizonyos keretek között szabályozni az arra adott válaszukat. Ez a megoldás szerintem. :)
Kommentelünk, tehát vagyunk. :D A mai napi haiku.