Teljesen igazad van, de "fejlődés" alatt még mindig a folytonos növekedésen alapuló modellt értik sokan, és úgy fogalmazzák meg a célokat, hogy ennek egy racionálisabb, biztonságosabb szinten való tartására kell törekedni. Csak ezzel igazából nem változik meg a rendszer, legfeljebb az összeomlását lehet kissé elodázni.
"Az viszont egyértelműen látszik, hogy ez a beépített egyenlőtlenség a társadalom sok más vetületében feszültségforrás."
Pontosan így van. Ezért mondom azt, hogy a jelenlegi rendszer hosszú távon "élhetetlen" a részét képező emberek számára, és ebből adódnak aztán a mindenféle problémák.
"Ahhoz, hogy ezen túllendüljünk, össztársadalmi szinten kellene a gondolkodásmódnak megváltoznia egy közösségtudatosabb irányba, ami viszont olyan nagy közösségben, mint az emberiség, szinte lehetetlen."
Abszolút igaz. Azért, mert az ember eredendően NEM több millió másik emberrel masszává ömlesztve élné az életét. 50-100 fős az a csoport, amin belül érvényesülni tud az együttműködés, a kölcsönösség, a közös gondolkodás, problémamegoldás és a renitensek igazságos büntetése, a közösség véleményének előrevivő vagy visszatartó ereje, ami motiválja az embereket a "közös jó" szem előtt tartására. Ezt próbálják persze pótolni az intézményrendszerekkel, de azon keresztül mégsem érvényesül olyan hatékonyan egy tényleges közösség inspiráló, szabályozó hatása. Mi nem közösség vagyunk, csak intézményesítetten összekapcsolt individuumok, önző érdekekkel, akik egymás mellett, de nem egymással élnek, és erre rá is erősítenek a fogyasztói társadalom elvárásaival. Ezért bukott meg a kommunizmus is, mert az egyének csak közvetve, a tökéletlen intézményrendszeren átszűrve érezhették max. a valódi közösségekben természetesen fennálló hatásokat, ami nem elég + az igazságtalan egyenlőtlenségek a zengzetes elvek ellenére megmaradtak (legfeljebb más társadalmi csoportokat érintettek, mint előtte), és ez megint csak inkább az önzés felé mozdítja az embereket.
Az egészséges közösségben történő élet egyáltalán nem idegen az ember természetétől, sőt, az lenne a normális. Ez a mostani, mesterséges rendszer az idegen. A "közjó" szem előtt tartása pedig nem megy szembe az egyéni boldogulással, hiszen mindenkinek akkor megy jól, akkor tud túlélni, ha a közösség EGÉSZE jól teljesít, stabilan, harmonikusan, igazságosan működik az a társadalmi környezet, amiben léteznie kell. Ezért az együttműködésre, a normális csoportban való létezésre természetes igényünk van, nem véletlenül menekül sok ember pl. a vallási és egyéb közösségekbe, amik ezt a hiányzó közeget próbálják meg pótolni. A modern társadalomban ugyanis egy megfelelő csoportban történő együttműködésre való késztetésünket elnyomják az egyének közötti verseny propagálásával, amit a neveltetésünk, oktatásunk során már kisgyerekkortól belenevelnek az emberbe. + Esélyt sem hagynak arra, hogy maguktól kialakulhassanak egészséges csoportok, mert már kiskortól kezdve mesterséges, életkori és egyéb szegregáló szempontok alapján kialakított csoportosulásokba kényszerítenek minket. De erre nem miattunk van szükség, mert NEM ez a természetes állapotunk, ez NEM a mi késztetésünk, hanem azét van rá szükség, mert így tudjuk a legjobban, leghatékonyabban kiszolgálni a rendszert, enélkül nem válhatnánk értékes mozgatórugóivá a fogyasztói, profitorientált társadalomnak. A versenyszellemet, a széthúzást tehát erősítik (nem jó, ha az alkatrészek összekeverednek...), közben viszont a másfajta, altruista igényeinket elnyomják, aminek a ki nem élése, a pozitív hozadékok megtapasztalásának a hiánya vezet feszültségekhez, hiányérzethez. Akinek volt már alkalma valódi, jól működő közösségben létezni, az tudja, miről beszélek.
Viszont szerintem az a társadalmi berendezkedés, ami már nem az ember, az őt alkotó egyének természetes igényeit veszi alapul, nem azt szolgálja ki, hanem kizárólag önmaga fenntartását, ész nélküli bővítését, az rohadtul megérett a változtatásra - vagy ha ezt mi nem tesszük meg, egy idő után maga omlik össze, mert a biológiát nem lehet hosszútávon büntetlenül megerőszakolni, márpedig ezt az egész gépezetet biológiai entitások üzemeltetik, építik fel, ha gyakran hajlamosak is vagyunk erről megfeledkezni... :)
"Az viszont egyértelműen látszik, hogy ez a beépített egyenlőtlenség a társadalom sok más vetületében feszültségforrás."
Pontosan így van. Ezért mondom azt, hogy a jelenlegi rendszer hosszú távon "élhetetlen" a részét képező emberek számára, és ebből adódnak aztán a mindenféle problémák.
"Ahhoz, hogy ezen túllendüljünk, össztársadalmi szinten kellene a gondolkodásmódnak megváltoznia egy közösségtudatosabb irányba, ami viszont olyan nagy közösségben, mint az emberiség, szinte lehetetlen."
Abszolút igaz. Azért, mert az ember eredendően NEM több millió másik emberrel masszává ömlesztve élné az életét. 50-100 fős az a csoport, amin belül érvényesülni tud az együttműködés, a kölcsönösség, a közös gondolkodás, problémamegoldás és a renitensek igazságos büntetése, a közösség véleményének előrevivő vagy visszatartó ereje, ami motiválja az embereket a "közös jó" szem előtt tartására. Ezt próbálják persze pótolni az intézményrendszerekkel, de azon keresztül mégsem érvényesül olyan hatékonyan egy tényleges közösség inspiráló, szabályozó hatása. Mi nem közösség vagyunk, csak intézményesítetten összekapcsolt individuumok, önző érdekekkel, akik egymás mellett, de nem egymással élnek, és erre rá is erősítenek a fogyasztói társadalom elvárásaival. Ezért bukott meg a kommunizmus is, mert az egyének csak közvetve, a tökéletlen intézményrendszeren átszűrve érezhették max. a valódi közösségekben természetesen fennálló hatásokat, ami nem elég + az igazságtalan egyenlőtlenségek a zengzetes elvek ellenére megmaradtak (legfeljebb más társadalmi csoportokat érintettek, mint előtte), és ez megint csak inkább az önzés felé mozdítja az embereket.
Az egészséges közösségben történő élet egyáltalán nem idegen az ember természetétől, sőt, az lenne a normális. Ez a mostani, mesterséges rendszer az idegen. A "közjó" szem előtt tartása pedig nem megy szembe az egyéni boldogulással, hiszen mindenkinek akkor megy jól, akkor tud túlélni, ha a közösség EGÉSZE jól teljesít, stabilan, harmonikusan, igazságosan működik az a társadalmi környezet, amiben léteznie kell. Ezért az együttműködésre, a normális csoportban való létezésre természetes igényünk van, nem véletlenül menekül sok ember pl. a vallási és egyéb közösségekbe, amik ezt a hiányzó közeget próbálják meg pótolni. A modern társadalomban ugyanis egy megfelelő csoportban történő együttműködésre való késztetésünket elnyomják az egyének közötti verseny propagálásával, amit a neveltetésünk, oktatásunk során már kisgyerekkortól belenevelnek az emberbe. + Esélyt sem hagynak arra, hogy maguktól kialakulhassanak egészséges csoportok, mert már kiskortól kezdve mesterséges, életkori és egyéb szegregáló szempontok alapján kialakított csoportosulásokba kényszerítenek minket. De erre nem miattunk van szükség, mert NEM ez a természetes állapotunk, ez NEM a mi késztetésünk, hanem azét van rá szükség, mert így tudjuk a legjobban, leghatékonyabban kiszolgálni a rendszert, enélkül nem válhatnánk értékes mozgatórugóivá a fogyasztói, profitorientált társadalomnak. A versenyszellemet, a széthúzást tehát erősítik (nem jó, ha az alkatrészek összekeverednek...), közben viszont a másfajta, altruista igényeinket elnyomják, aminek a ki nem élése, a pozitív hozadékok megtapasztalásának a hiánya vezet feszültségekhez, hiányérzethez. Akinek volt már alkalma valódi, jól működő közösségben létezni, az tudja, miről beszélek.
Viszont szerintem az a társadalmi berendezkedés, ami már nem az ember, az őt alkotó egyének természetes igényeit veszi alapul, nem azt szolgálja ki, hanem kizárólag önmaga fenntartását, ész nélküli bővítését, az rohadtul megérett a változtatásra - vagy ha ezt mi nem tesszük meg, egy idő után maga omlik össze, mert a biológiát nem lehet hosszútávon büntetlenül megerőszakolni, márpedig ezt az egész gépezetet biológiai entitások üzemeltetik, építik fel, ha gyakran hajlamosak is vagyunk erről megfeledkezni... :)
Viva la revolution... :D