"Hogyan gondolnád ezt megvalósítani a mindennapi életben?"
Őszintén szólva nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, de az biztos, hogy az egyenlő törvényekkel még nem oldódik meg az egyenlőség kérdése. A kvótákkal én sem értek egyet, de az a baj, hogy a diszkrimináció egy nehezen tetten érhető dolog, mert mindig lehet másra hivatkozni, hogy pl. miért is nem a nő kapta meg a pozíciót, stb.
Amíg az emberek gondolkodásmódjában ez a hülyeség él, hogy a régi rendszer azért jó, mert az a "nemek közötti különbségekből eredő logikus jelenség", addig nyilván nehezen fog bármi megváltozni. Meg kéne tudni látni, hogy mi az, ami valós biológiai különbség, és mi az, ami csak a neveltetésből, kulturális szokásokból, elvárásokból, mesterséges munkamegosztásból ered. Biológusként úgy gondolom, hogy én ezt jobban látom, mint az átlagember, aki könnyebben azonosítja öröklött sajátosságként a korai életszakaszban tanult viselkedésformákat is. + Az embereknek van egy ösztönös késztetése arra, hogy amiben élnek, azt fogadják el egyedül üdvözítő rendszernek, mert azt szokták meg, azt ismerik, és ezt hajlamosak mondvacsinált érvekkel bizonygatni önmaguk előtt is, hogy ne kelljen szembenézni a változás szükségességével, mert ezzel egyrészt be kéne látni, hogy a jelenlegi rendszer, aminek ők is részei, nem tökéletes, másrészt a változás nyilván bizonytalanságot jelent, és mindenki részéről energiabefektetést, áldozatot követel. De abból, hogy az emberek engedelmesen betagozódnak egy rendszerbe, még egyáltalán nem következik az, hogy szükségképpen az a rendszer a legideálisabb, legigazságosabb.
Az biztos, hogy a széthúzás erősítése, a másik nem mumussá kikiáltása, a "femináci diktatúrázás" NEM oldja meg egyik fél problémáit sem... Na, szerintem én mindent elmondtam már a témáról, kicsit unom már őszintén szólva. Próbáld meg differenciáltabban, mélységeiben, összefüggéseiben, több szemszögből, privát érzelmek nélkül szemlélni a jelenségeket, és akkor teljesen más következtetésekre fogsz jutni.
Őszintén szólva nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, de az biztos, hogy az egyenlő törvényekkel még nem oldódik meg az egyenlőség kérdése. A kvótákkal én sem értek egyet, de az a baj, hogy a diszkrimináció egy nehezen tetten érhető dolog, mert mindig lehet másra hivatkozni, hogy pl. miért is nem a nő kapta meg a pozíciót, stb.
Amíg az emberek gondolkodásmódjában ez a hülyeség él, hogy a régi rendszer azért jó, mert az a "nemek közötti különbségekből eredő logikus jelenség", addig nyilván nehezen fog bármi megváltozni. Meg kéne tudni látni, hogy mi az, ami valós biológiai különbség, és mi az, ami csak a neveltetésből, kulturális szokásokból, elvárásokból, mesterséges munkamegosztásból ered. Biológusként úgy gondolom, hogy én ezt jobban látom, mint az átlagember, aki könnyebben azonosítja öröklött sajátosságként a korai életszakaszban tanult viselkedésformákat is. + Az embereknek van egy ösztönös késztetése arra, hogy amiben élnek, azt fogadják el egyedül üdvözítő rendszernek, mert azt szokták meg, azt ismerik, és ezt hajlamosak mondvacsinált érvekkel bizonygatni önmaguk előtt is, hogy ne kelljen szembenézni a változás szükségességével, mert ezzel egyrészt be kéne látni, hogy a jelenlegi rendszer, aminek ők is részei, nem tökéletes, másrészt a változás nyilván bizonytalanságot jelent, és mindenki részéről energiabefektetést, áldozatot követel. De abból, hogy az emberek engedelmesen betagozódnak egy rendszerbe, még egyáltalán nem következik az, hogy szükségképpen az a rendszer a legideálisabb, legigazságosabb.
Az biztos, hogy a széthúzás erősítése, a másik nem mumussá kikiáltása, a "femináci diktatúrázás" NEM oldja meg egyik fél problémáit sem... Na, szerintem én mindent elmondtam már a témáról, kicsit unom már őszintén szólva. Próbáld meg differenciáltabban, mélységeiben, összefüggéseiben, több szemszögből, privát érzelmek nélkül szemlélni a jelenségeket, és akkor teljesen más következtetésekre fogsz jutni.