Megnyitom a Facebookot, mit látok? Hét ismerős is megosztott egy primkó viccet, ami egy dán testépítő - szerintük nőietlen - külsején élcelődik. Épp úgy, ahogy az óvodában piszkálják a gyerekek azt, aki más, mint ők. Ostobaság, gonoszság, vállat rándítok. Nézelődöm tovább, erre az arcomba ugrik a római strand szponzorált tartalma, ami egy kevésbé feszes popsijú fürdőző ábrázatán fanyalog. A marketingesük tényleg úgy gondolta, ez a kommunikáció építi a hidat a strandolók széles tömege felé. Arcul csap a hétköznapi szexizmus: tényleg ezek a megosztások számítanak normálisnak, és erre a vonatra érzékeny és értelmes emberek is örömmel felkapaszkodnak, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat a bőrükben?!
A mai emberekkel, és főleg a fiatalokkal, a legnagyobb probléma, hogy egy csepp tolerancia nincs bennük. Csak az a jó, ahogy ők kinéznek, viselkednek, és lassan nem tudják elviselni nemcsak azt, hogy valaki máshogyan él, másként cselekszik, de még azt sem hogy valamiről a másiknak más a véleménye. És ha nem tudják meggyőzni a másikat, hogy de gondolkodjon úgy, mint ő, akkor jön az utálat, meg a kibeszélés, kicsúfolás.