Megnyitom a Facebookot, mit látok? Hét ismerős is megosztott egy primkó viccet, ami egy dán testépítő - szerintük nőietlen - külsején élcelődik. Épp úgy, ahogy az óvodában piszkálják a gyerekek azt, aki más, mint ők. Ostobaság, gonoszság, vállat rándítok. Nézelődöm tovább, erre az arcomba ugrik a római strand szponzorált tartalma, ami egy kevésbé feszes popsijú fürdőző ábrázatán fanyalog. A marketingesük tényleg úgy gondolta, ez a kommunikáció építi a hidat a strandolók széles tömege felé. Arcul csap a hétköznapi szexizmus: tényleg ezek a megosztások számítanak normálisnak, és erre a vonatra érzékeny és értelmes emberek is örömmel felkapaszkodnak, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat a bőrükben?!
És ki az a barokeszter, amúgy? ő valaki? Mondjuk igen szenvedhet a kinézetétől, megértem, hogy fel van háborodva, csúnya, dagadt, nyomi ő is.
Lényegileg amúgy ja, hadd nézzen ki mindenki úgy, ahogy akar, csak utána ne is nyavalyogjon, hogy nem akarnak vele szexelni, vagy csak az olyanok, vagy pont, hogy meg akarják.