Az archaikus kor mindenképpen őszintébb volt a mostaninál. Akkor is voltak vesztesek és nyertesek, de távolról sem volt annyi hamiskodás, mint ma.
Ha Augustusnak nem tetszett valamely csoportosulás, egyszerűen lemészároltatta a tagokat. Ma előásnak valamit a múltjukból - esetleg kreálnak valamit - és ellehetetlenítik. Az akkori uzsorást ma banknak hívják, a rabszolgát ma a gazdaságilag ellehetetlenítettek alkotják, gyakorlatilag ma semmi új nincs a nap alatt, csak sunyibb a forgatókönyv.
Egyszer olvastam valahol, és nagyon megfogott: az emberi természet összesítéséből némi mérlegelés után megállapítható, hogy a leginkább működőképes társadalmi rendszer az autokratizmus, avagy a vídia kemény diktatúra. (lásd: Orwell)
A legélhetőbb pedig az elszórtan és javarészt elkülönülten élő kisebb csoportok.
Az emberi felfogás nem képes néhány tucat főnél nagyobb csoportosulás érdekeit átfogni ill. azt a saját érdekeivel szinkronizálni. Minden ennél nagyobb csoport erőltetése hatalmi játék kevés nyertessel és sok vesztessel.
Gondolj csak bele, minden apokaliptikus mű a világméretű katasztrófa után visszatér a kiscsoportos túléléshez, mint a fennmaradás egyetlen és leghatékonyabb esélyéhez. Amint a szaporodás vagy szövetségek vagy hódítások révén a csoport létszáma meghaladja az egyén számára átfogható méretet, azonnal elindulnak a belső helyezkedések és harcok, azaz szükségszerűen beindul a belső bomlás.
Ez nem tudományos megállapítás, de rémesen valóságosnak tűnik, ha belegondolok... :)
Ha Augustusnak nem tetszett valamely csoportosulás, egyszerűen lemészároltatta a tagokat. Ma előásnak valamit a múltjukból - esetleg kreálnak valamit - és ellehetetlenítik. Az akkori uzsorást ma banknak hívják, a rabszolgát ma a gazdaságilag ellehetetlenítettek alkotják, gyakorlatilag ma semmi új nincs a nap alatt, csak sunyibb a forgatókönyv.
Egyszer olvastam valahol, és nagyon megfogott: az emberi természet összesítéséből némi mérlegelés után megállapítható, hogy a leginkább működőképes társadalmi rendszer az autokratizmus, avagy a vídia kemény diktatúra. (lásd: Orwell)
A legélhetőbb pedig az elszórtan és javarészt elkülönülten élő kisebb csoportok.
Az emberi felfogás nem képes néhány tucat főnél nagyobb csoportosulás érdekeit átfogni ill. azt a saját érdekeivel szinkronizálni. Minden ennél nagyobb csoport erőltetése hatalmi játék kevés nyertessel és sok vesztessel.
Gondolj csak bele, minden apokaliptikus mű a világméretű katasztrófa után visszatér a kiscsoportos túléléshez, mint a fennmaradás egyetlen és leghatékonyabb esélyéhez. Amint a szaporodás vagy szövetségek vagy hódítások révén a csoport létszáma meghaladja az egyén számára átfogható méretet, azonnal elindulnak a belső helyezkedések és harcok, azaz szükségszerűen beindul a belső bomlás.
Ez nem tudományos megállapítás, de rémesen valóságosnak tűnik, ha belegondolok... :)