Azt láttam, hogy a feminizmussal kapcsolatban elég határozottan polarizálsz, pedig Nas véleménye cseppet sem klasszikusan feminista. Ha az amúgy normális férfi gondolkodás számára is elfogadható elemeit nézzük a feminizmusnak - mint például az azonos pozícióban történő azonos bérezés vagy a vezető pozíciók egyenlő megoszlása a nemek között - távolról sem ördögtől valók.
Érzésem szerint olykor összekevered a feminizmust a klasszikus férfi-női szerepekkel, és a szerepek összemosódásáért is a feministákat teszed felelőssé. Nem mondom, hogy nincs katalikus szerepük helyenként, de végső soron nem rajtuk múlik ez a sok mai szerepzavar.
A nőkkel szembeni erőszak jóval bonyolultabb téma annál, mint hogy a netről belinkelt ilyen-olyan statisztikákkal cáfolni lehessen - pláne egy anti-feminista férfinek. :)
Indulj ki abból, hogy az erőszaknak leginkább két mozgatórugója van: a szexualitás és az agresszió. Ha csak ebből indulunk ki, már mindjárt elfelezhetjük a nők erőszakra irányuló motivációját (nyilván kevés kivételtől eltekintve), hiszen jóval nehezebb egy férfit megerőszakolni, mint fordítva.
Apró hanyagsággal leszögezhetjük, hogy a nők erőszaktevésére számosságát tekintve kevesebb késztetés merülhet fel - már csak ezért is kevesebb maga a cselekmény is.
De mondok mást. Ha megkérdezel bármilyen büntető jogászt arról, hogy szakmai értelemben mely esettípus a legnehezebben megítélhető, a zöme az erőszakos nemi közösülés bűntettét választaná. Ez a cselekmény nagyon nehezen rekonstruálható, mivel gyerekjáték hamisan vádolni, illetve az elkövetését letagadni is.
Emiatt az amúgy nem kicsit férfiközpontú igazságszolgáltatás - a hamis vádakat kiszűrendő - csak komoly sértetti tortúra árán hajlandó a nő javára dönteni.
Ez például a feministák egyik fontos vesszőparipája, és bár igazuk van, de a gyakorlatban a jog képtelen e téren a jelenlegi semminél nagyobb védelmet nyújtani.
Ennek tükrében valljuk be, pici szemöldökemelős félmosollyal fogadja a világ gondolkodó része a férfi bántalmazás elleni mozgalom revansát a feministákon. :)
Érzésem szerint olykor összekevered a feminizmust a klasszikus férfi-női szerepekkel, és a szerepek összemosódásáért is a feministákat teszed felelőssé. Nem mondom, hogy nincs katalikus szerepük helyenként, de végső soron nem rajtuk múlik ez a sok mai szerepzavar.
A nőkkel szembeni erőszak jóval bonyolultabb téma annál, mint hogy a netről belinkelt ilyen-olyan statisztikákkal cáfolni lehessen - pláne egy anti-feminista férfinek. :)
Indulj ki abból, hogy az erőszaknak leginkább két mozgatórugója van: a szexualitás és az agresszió. Ha csak ebből indulunk ki, már mindjárt elfelezhetjük a nők erőszakra irányuló motivációját (nyilván kevés kivételtől eltekintve), hiszen jóval nehezebb egy férfit megerőszakolni, mint fordítva.
Apró hanyagsággal leszögezhetjük, hogy a nők erőszaktevésére számosságát tekintve kevesebb késztetés merülhet fel - már csak ezért is kevesebb maga a cselekmény is.
De mondok mást. Ha megkérdezel bármilyen büntető jogászt arról, hogy szakmai értelemben mely esettípus a legnehezebben megítélhető, a zöme az erőszakos nemi közösülés bűntettét választaná. Ez a cselekmény nagyon nehezen rekonstruálható, mivel gyerekjáték hamisan vádolni, illetve az elkövetését letagadni is.
Emiatt az amúgy nem kicsit férfiközpontú igazságszolgáltatás - a hamis vádakat kiszűrendő - csak komoly sértetti tortúra árán hajlandó a nő javára dönteni.
Ez például a feministák egyik fontos vesszőparipája, és bár igazuk van, de a gyakorlatban a jog képtelen e téren a jelenlegi semminél nagyobb védelmet nyújtani.
Ennek tükrében valljuk be, pici szemöldökemelős félmosollyal fogadja a világ gondolkodó része a férfi bántalmazás elleni mozgalom revansát a feministákon. :)