Köszi a megtiszteltetést, hogy dobogós helyen vagyok :)
Szerintem nem embertelen az a gondolkodásmód, hogy annak adom meg a tiszteletet, akinek jár. Alapból persze igen, mindenkinek. Nem lököm fel a mamikat, mert nem ismerem őket, de ha mondjuk ő lök fel, akkor nem fogom megadni ugyanazt a tiszteletet, mint aki nem bunkó. Ez emberi dolog. Nem kor és nem szerint válogatom meg, hogy kit tisztelek. Az öregség ma már nem érdem, nem művészet, hanem állapot. Attól, hogy valaki öreg, lehet rossz ember. Főleg, ha még ki is használja, rá is játszik. Csak egy példa. Állok a zöldséges előtt öt kiló gyümölccsel a kezemben és furakszik elém egy néni. Amikor rosszallóan nézek rá, akkor jön, hogy de csak egy paprikát venne. Na ekkor én vagyok annyira pimasz, hogy letojom. Mert én meg csak öt kiló gyümölcsöt vennék, amit alig bírok tartani. Ha azt látnám, hogy mögöttem a néni fél kézzel tart egy dinnyét, mert a másik fel van polcolva, simán előre engedném, hogy ne fáradjon.
Az a büdös nagy igazság, hogy tisztelet a kivételnek a mai öregek a mai suttyó fiatalság szülői és nagyszülői, szóval ugyanakkora parasztok, mert ők nevelték ki a mai ifjakat is.
Én döntöm el, hogy valaki megérdemli-e a tiszteletemet. Aki megadja, az megkapja. Mondom ez a viselkedéstől függ. Alapból amúgy én egy nagyon illedelmes és tisztelettudó ember vagyok, mert így neveltek, de az én hátamon nem fog mindenki előrébb kapaszkodni, mert ő meg nem az.
A demenses dolgot fordítva értettem. A bunkó viselkedés elfogadható egy öregtől, ha már nincs annyira magánál. A tiszta agyú nyugdíjasoktól nem.
Anyukám, nagymamám normális, ők nem ilyenek, mint a videón szereplő néni, mert őket is megnevelték, és ők is engem. De ők nem is húzzák át a banyatankjukat az emberek lábán mondjuk.
És mondom, persze nem kell kiütni senkit, akár fiatal, akár öreg. Rá lehet szólni normálisan is. Sőt még kedvesen is, nem is kell feltétlenül bunkónak lenni.
Szerintem nem embertelen az a gondolkodásmód, hogy annak adom meg a tiszteletet, akinek jár. Alapból persze igen, mindenkinek. Nem lököm fel a mamikat, mert nem ismerem őket, de ha mondjuk ő lök fel, akkor nem fogom megadni ugyanazt a tiszteletet, mint aki nem bunkó. Ez emberi dolog. Nem kor és nem szerint válogatom meg, hogy kit tisztelek. Az öregség ma már nem érdem, nem művészet, hanem állapot. Attól, hogy valaki öreg, lehet rossz ember. Főleg, ha még ki is használja, rá is játszik. Csak egy példa. Állok a zöldséges előtt öt kiló gyümölccsel a kezemben és furakszik elém egy néni. Amikor rosszallóan nézek rá, akkor jön, hogy de csak egy paprikát venne. Na ekkor én vagyok annyira pimasz, hogy letojom. Mert én meg csak öt kiló gyümölcsöt vennék, amit alig bírok tartani. Ha azt látnám, hogy mögöttem a néni fél kézzel tart egy dinnyét, mert a másik fel van polcolva, simán előre engedném, hogy ne fáradjon.
Az a büdös nagy igazság, hogy tisztelet a kivételnek a mai öregek a mai suttyó fiatalság szülői és nagyszülői, szóval ugyanakkora parasztok, mert ők nevelték ki a mai ifjakat is.
Én döntöm el, hogy valaki megérdemli-e a tiszteletemet. Aki megadja, az megkapja. Mondom ez a viselkedéstől függ. Alapból amúgy én egy nagyon illedelmes és tisztelettudó ember vagyok, mert így neveltek, de az én hátamon nem fog mindenki előrébb kapaszkodni, mert ő meg nem az.
A demenses dolgot fordítva értettem. A bunkó viselkedés elfogadható egy öregtől, ha már nincs annyira magánál. A tiszta agyú nyugdíjasoktól nem.
Anyukám, nagymamám normális, ők nem ilyenek, mint a videón szereplő néni, mert őket is megnevelték, és ők is engem. De ők nem is húzzák át a banyatankjukat az emberek lábán mondjuk.
És mondom, persze nem kell kiütni senkit, akár fiatal, akár öreg. Rá lehet szólni normálisan is. Sőt még kedvesen is, nem is kell feltétlenül bunkónak lenni.