Egy vélemény: „...ha a túloldalon éppen lelép valaki a járdáról, nekem nem kötelező megállnom akkor, ha nem akadályozom vagy zavarom, azaz nem kell lassítania, kitérnie. Tehát a videós példák kb. fele indokolatlan (nem csak életszerűtlen lenne ilyen esetekben megállni, de még jogszabályilag sem kötelező).”
Mind a két oldalt vannak agyalágyultak. Ha nem lennének akkor nem lenne dolga a mentősöknek. Legalábbis nem ennyi :)
Én jobbára gyalog/tömegközlekedő vagyok, de mindig körülnézek, egyértelműen jelzem, hogy átkelnék, amikor senki nincs 10 méteren belül akkor szoktam lelépni de akkor határozottan. Sajnos így is akad bőven aki még rá is lép a gázra és olyankor vagy futok vagy valószínűleg elsodorna. Van egy két útszakasz a városban ahol nagyon jellemző ez a száguldás és az, hogy nem állnak meg. Olyankor geci vagyok és szivatom a száguldozókat picit. Megállok a zebra szélén mintha át akarnék kelni és várok, persze senki nem áll meg, nem lassít. Ekkora már megvan a kellő indulat bennem és akkor jön a szopatás. Úgy csinálok mintha ki akarnék ugrani az útra és átfutni. Picit hátramegyek aztán nekifutok, de persze a szegélynél megállok. Viszont ilyenkor irgalmatlan nagy fékezésekkel szoktak megállni a száguldozó köcsögök. Persze jön a mutogatás meg az anyázás, de hát az ilyen paraszt másképp nem tanulja meg, hogy álljon meg. Szerencsére azért ennyire szélsőséges eset ritkán van. Főleg kora reggel és estefele a délutáni csúcs után jönnek ezek a húgyagyú "versenyzők".
Ráadásul lámpás csomópont ahol olyankor ugyan villog a lámpa de gyalogátkelőhely van és még elsőbbség adás kötelező tábla is és ennek ellenére még csak nem is lassít hanem legalább 100-al száguld belvárosban sűrűn lakott lakótelepen. Ezeknek sokszor szoktam kívánni, hogy b@szódjon neki egy betonfalnak mert ott csak magát nyírja ki és nem egy terhes vagy babakocsis anyukát aki a zebrán megy át.
Én jobbára gyalog/tömegközlekedő vagyok, de mindig körülnézek, egyértelműen jelzem, hogy átkelnék, amikor senki nincs 10 méteren belül akkor szoktam lelépni de akkor határozottan. Sajnos így is akad bőven aki még rá is lép a gázra és olyankor vagy futok vagy valószínűleg elsodorna. Van egy két útszakasz a városban ahol nagyon jellemző ez a száguldás és az, hogy nem állnak meg. Olyankor geci vagyok és szivatom a száguldozókat picit. Megállok a zebra szélén mintha át akarnék kelni és várok, persze senki nem áll meg, nem lassít. Ekkora már megvan a kellő indulat bennem és akkor jön a szopatás. Úgy csinálok mintha ki akarnék ugrani az útra és átfutni. Picit hátramegyek aztán nekifutok, de persze a szegélynél megállok. Viszont ilyenkor irgalmatlan nagy fékezésekkel szoktak megállni a száguldozó köcsögök. Persze jön a mutogatás meg az anyázás, de hát az ilyen paraszt másképp nem tanulja meg, hogy álljon meg. Szerencsére azért ennyire szélsőséges eset ritkán van. Főleg kora reggel és estefele a délutáni csúcs után jönnek ezek a húgyagyú "versenyzők".
Ráadásul lámpás csomópont ahol olyankor ugyan villog a lámpa de gyalogátkelőhely van és még elsőbbség adás kötelező tábla is és ennek ellenére még csak nem is lassít hanem legalább 100-al száguld belvárosban sűrűn lakott lakótelepen. Ezeknek sokszor szoktam kívánni, hogy b@szódjon neki egy betonfalnak mert ott csak magát nyírja ki és nem egy terhes vagy babakocsis anyukát aki a zebrán megy át.