Intézményesített tarhálás. Mondjuk régen nálunk is ilyen volt a betlehemezés, de ott legalább csináltak műsort, énekeltek, verset mondtak, stb. a gyerekek. Itt meg az van, hogy vagy adsz valamit, vagy (játékosan) megszivatnak - milyen már ez. És még jó képet is kell hozzá vágni, hogy milyen aranyosak... -,- (Teszem hozzá, ez nem a gyerekek hibája, nem ők találták ki ezt a baromságot, de jellemző, hogy csak azt nézik, mit kaptak, ki mennyit kapott...)
A másik oldalról viszont azért a halottakról való megemlékezés tradícionálisan sem mindenhol olyan gyászos mint az európai kultúrkörben. Nem feltétlenül kell ennek búval b*szott ünnepnek lennie. Mexikóban halottak napján a rokonok, barátok kimennek piknikezni a temetőbe, közben beszélgetnek, felidézik a halottal kapcsolatos történeteket, anekdotákat, közösen emlékeznek az elhunytra, otthon még egy terítéket raknak este az asztalra, ételt hagynak kinn, visszavárva a szellem(iség)ét annak, aki eltávozott. Nekem ez sokkal szimpatikusabb, mint nálunk a kötelező, 10 perces gyászos szótlanság fapofával egy sírkő mellett. (+ A vénasszonyok versengése, hogy ki visz nagyobb koszorút, több mécsest.) Ez csak a többi embernek szól, hogy nekik évente egyszer megmutassuk, hogy lám, én még mindig gondolok az illetőre.
A másik oldalról viszont azért a halottakról való megemlékezés tradícionálisan sem mindenhol olyan gyászos mint az európai kultúrkörben. Nem feltétlenül kell ennek búval b*szott ünnepnek lennie. Mexikóban halottak napján a rokonok, barátok kimennek piknikezni a temetőbe, közben beszélgetnek, felidézik a halottal kapcsolatos történeteket, anekdotákat, közösen emlékeznek az elhunytra, otthon még egy terítéket raknak este az asztalra, ételt hagynak kinn, visszavárva a szellem(iség)ét annak, aki eltávozott. Nekem ez sokkal szimpatikusabb, mint nálunk a kötelező, 10 perces gyászos szótlanság fapofával egy sírkő mellett. (+ A vénasszonyok versengése, hogy ki visz nagyobb koszorút, több mécsest.) Ez csak a többi embernek szól, hogy nekik évente egyszer megmutassuk, hogy lám, én még mindig gondolok az illetőre.