Az az igazság, hogy ez már annyira szörnyű és borzalmasan groteszk dolog, hogy az ember tényleg nem tud rá mit reagálni, mint hogy a helyzetből (és nem a betegből !) gúnyt űz, középső ujjat mutatva az élet ilyen szintű szemétségeinek. A "jajj, szegény" itt olyan semmitmondó. Gyakorlatilag lassan, bizonyára komoly fájdalmak közepette, élve rohad el szerencsétlen, miközben fokozatosan veszíti el egymás után a szaglását, hallását, látását, beszédkészségét úgy, hogy az értelme marad utoljára, hogy tisztában lehessen mindezzel. Ilyen esetekben indokoltnak tartom a vallásosságot mint menedéket. Neki már esélye nincs a normális (vagy egyáltalán bármilyen) életre. :(