Mondjuk itt az is kiábrándító, hogy ilyen kevesen vannak tisztában alapvető pénzügyi fogalmak jelentésével, meg olyan primitív matematikai műveleteket mint a kamatszámítás is csak 57 % tud megcsinálni...azért ez NAGYON gáz, akárhogy nézzük.
Oké, hogy az álombére mindenkinek magasabb, de nekik a minimum is az átlagbér környékén van, amit egy pályakezdő nemigen fog sehol megkapni, ehhez nem kell munkatapasztalat, hogy rájöjjön az ember... Sajnos tényleg ismerek olyan fiatalokat, akik valamiért azt hiszik, hogy nekik alanyi jogon jár minimum az a fizetés, amit a tapasztaltabb / képzettebb, kipróbált emberek kapnak, és nem is hajlandóak annál kevesebbért munkába állni (amíg megtehetik, mert van, aki eltartsa őket). Az ilyenek ha be is kerülnek nagy nehezen egy munkahelyre, akkor sem csinálják azt, amit mondanak nekik, nem megbízhatóak, mindenre húzzák a szájukat, meg sem próbálnak bizonyítani, válogatnak a feladatok között, és irreális elvárásaik vannak az előrelépési lehetőségekkel kapcsolatban. - Ez is tényleg jellemző, hogy mindenki főnök akar lenni, ha van hozzá képzettsége, tapasztalata, tehetsége, rátermettsége, ha nincs (a főnökösködés marhára nem abból áll, hogy parancsolgathat az ember másoknak, hanem nagyon nagy felelősség, hogy jó irányban tartsa a közös hajót, biztosítsa az embereinek a stabil helyet, tudja őket motiválni, hatékonyan szervezze meg, ossza le a feladatok elvégzését, annak ellenőrzését, korrekt legyen és következetes, jól tudjon dönteni a partnerek, beruházások, tevékenységi irányvonalak kiválasztásában, működő stratégiákat tudjon kidolgozni, folyamatosan kövesse és átlássa a lehetőségeket, jól tudjon tárgyalni, stb. - valójában nagyon kevesen tudják mindezt jól csinálni, de annál többen hiszik azt magukról (általában teljesen alaptalanul), hogy nekik aztán biztosan menne, és ezért természetesen ugyanazt a fizetést érdemlik...).
Oké, hogy az álombére mindenkinek magasabb, de nekik a minimum is az átlagbér környékén van, amit egy pályakezdő nemigen fog sehol megkapni, ehhez nem kell munkatapasztalat, hogy rájöjjön az ember... Sajnos tényleg ismerek olyan fiatalokat, akik valamiért azt hiszik, hogy nekik alanyi jogon jár minimum az a fizetés, amit a tapasztaltabb / képzettebb, kipróbált emberek kapnak, és nem is hajlandóak annál kevesebbért munkába állni (amíg megtehetik, mert van, aki eltartsa őket). Az ilyenek ha be is kerülnek nagy nehezen egy munkahelyre, akkor sem csinálják azt, amit mondanak nekik, nem megbízhatóak, mindenre húzzák a szájukat, meg sem próbálnak bizonyítani, válogatnak a feladatok között, és irreális elvárásaik vannak az előrelépési lehetőségekkel kapcsolatban. - Ez is tényleg jellemző, hogy mindenki főnök akar lenni, ha van hozzá képzettsége, tapasztalata, tehetsége, rátermettsége, ha nincs (a főnökösködés marhára nem abból áll, hogy parancsolgathat az ember másoknak, hanem nagyon nagy felelősség, hogy jó irányban tartsa a közös hajót, biztosítsa az embereinek a stabil helyet, tudja őket motiválni, hatékonyan szervezze meg, ossza le a feladatok elvégzését, annak ellenőrzését, korrekt legyen és következetes, jól tudjon dönteni a partnerek, beruházások, tevékenységi irányvonalak kiválasztásában, működő stratégiákat tudjon kidolgozni, folyamatosan kövesse és átlássa a lehetőségeket, jól tudjon tárgyalni, stb. - valójában nagyon kevesen tudják mindezt jól csinálni, de annál többen hiszik azt magukról (általában teljesen alaptalanul), hogy nekik aztán biztosan menne, és ezért természetesen ugyanazt a fizetést érdemlik...).