Álomvilágban élnek a tinik A gimnazisták 400 ezer forinttól örülnének, a szakközepesek 320 ezertől.
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
Álomvilágban élnek a tinik A gimnazisták 400 ezer forinttól örülnének, a szakközepesek 320 ezertől.
Azt viszont, hogy a bérezés viszonylatában milyen elvárásai vannak egy ilyen korú gyereknek, nem feltétlenül tartanám megdöbbentőnek. Egyrészt amiatt, hogy a mai fiataloknak egyre idősebb korban alakul ki a pénzügyi függetlensége, másrészt pedig amiatt, amilyen standardokhoz viszonyítják magukat.
A mai fiatalok egyre később szereznek kellő tapasztalatot ahhoz, hogy össze tudják kapcsolni a pénz "bekerülési költségét" annak felhasználási értékével. Költik a pénzt, de kiadásaiknak csak töredékét fedezik saját forrásból, azt sem "létfenntartásra". Ha egy 16 éves srác tud magának venni egy 150 ezres telefont a zsebpénzéből meg a nyári diákmunkából, akkor találkozik a pénz felhasználási értékével, de nincs valódi viszonyítási alapja arról, hogy az a telefon valójában luxuskiadás, mert nem kell mellette a mindennapi komfortra és létfenntartásra költenie, meg persze mert azt látja, hogy mindenki olyannal rohangál. Nincs számla, nincs kaja, nincs gyerek, és egyre többek élnek így húszas évek közepéig-végéig.
A másik a viszonyítási alap. Egyre több családban dolgoznak külföldön, jóval a magyar átlag feletti bérért. Szintén a magyar átlag feletti bért képes biztosítani ugyanazon munkavégzésért néhány hazai multi. Ezek az információk valamilyen formában lecsapódhatnak a gyereknél, szintén viszonyítási alap nélkül. A komfortot összeköti az általa - egyébként helyesen - ahhoz kapcsolódó bérszínvonallal. Ha azt látom, hogy jobban megy a sorunk, mióta fater 400ezret keres az osztrákoknál hentesként, nekem is a 400 nettó lesz az elvárás, nem pedig egy számomra megfoghatatlan magyar átlagbéradat, amit egyrészt nem ismerek, másrészt nem tapasztalok.
Ezek után hogyan várhatnánk el tőlük, hogy belőjék a fizetésüket 220 bruttóra?
Nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy valamiért az így felnövő generációknak az istenért sem sikerül a vágyaik felé mozdítani az országot. Vagy beletörődünk, vagy kimegyünk fater után az osztrákokhoz.