Ez egy baromság, illetve a magyar mentalitás: "tanulóként tanulni nem szeretek, dolgozóként dolgozni, tanárkén tanítani, semmi sem jó mindíg csak nyafogok meg kritizálok, mert nem csinálhatom azt, amit akarok, de valójában én sem tudom mit akarnék, mert egy gyerekkori álomvilágban élek, és azt hiszem minden csak úgy az ölembe hullik, nem kell érte tennem semmit."
Pedig a való életben mindenért keményen meg kell küzdeni, kezdve az iskolával, azért, hogy művészként se csak a festéshez értsek, hanem mondjuk össze tudjak adni 2-t meg 2-t.
Pedig a való életben mindenért keményen meg kell küzdeni, kezdve az iskolával, azért, hogy művészként se csak a festéshez értsek, hanem mondjuk össze tudjak adni 2-t meg 2-t.