Az a baj, hogy két dolgot összemosol - azt nem tudom, hogy tehetsz-e erről, mert talán nem is tudsz róla, hogy itt két különböző dolog keveredik. Egyrészt tisztába kell tenni, hogy mit tekintünk munkának? Először is, az embernek egy úgynevezett önbeteljesítő vágya. Egy - szakszóval - drive arra, hogy önmagát megvalósítsa. Egyfajta ön ki- vagy beteljesülés. Valójában ezt az állapotot sosem lehet elérni, de ha efelé haladunk, az teljessé teszi az embert. Erre a drive-ra ül rá az 50-es, 60-as évek Amerikájából induló, ma már igen káros következményeket mutató fogyasztói társadalom jelenség. Ugyanis nem (feltétlenül) anyagi javak lesznek azok, amik kiteljesítik az életedet. Lehet, hogy egy diófát akarsz ültetni, és nézni, ahogy növekszik, óvni, vigyázni rá, mindent tudni a fákról. Lehet, hogy a világ legjobb gitárosa akarsz lenni, vagy le akarod futni a maratont, nyelveket tanulni, a legszebben akarsz hegesztési varratot készíteni, tudom is én. Vagy gyereket akarsz nevelni, átadni neki valami értéket. Ez is lehet önmegvalósítás (bár azért ilyenkor merülnek fel bennem kérdések, de ez most nem számít.) A lényeg, hogy találd meg magad, hogy saját korlátaidat feszegesd, megmérettetni akarod magad, hogy úgy érezhesd, több vagy, mint csupán 60-90 kilónyi emberhús. És, ha ezen a vonalon indulunk el, akkor gyorsan rá kell jönnünk, hogy az, amit ma annyian munkának neveznek, ezek bő 60% teljesen felesleges. A munka, amiről te beszélsz, ami a valódi megélhetéshez kell, (és nem ahhoz, hogy pénzed legyen DOLGOKAT vásárolni) az elsősorban termelői munkát jelent (illetve az ezt kísérő segítő munkák). Másod sorban pedig társadalmi munkát! A termelői munkát és a kiteljesedésre való igényünket veszi célba a fogyasztói társadalom jelenség: azt hisszük - elhitették velünk! -, hogy ha minél több van nekünk valamiből, annál gazdagabb az életünk, ezért ma egyre többen gyártják a használhatatlan semmit. És itt nem is feltétlenül fizikai gazdagságra utalok. Éppen ugyanúgy ennek a jelenségnek a része az, hogy hajtsd a pénzt mindenek előtt, mint az is, hogy építs családot, otthont. Mind a kettő veszélyes tud lenni, ha egy olyan emberre kényszerítik rá, aki ezt rohadtul nem akarja. Lehet, hogy valaki 10 év múlva a családot sírja vissza, amit a BMW és az ibizai nyaraló miatt kúrt el, valaki pedig 10 év múlva önmaga megvalósítását sírja majd vissza, amiért tudatlanul beleugrott egy családnak egyáltalán nem nevezhető valamibe, és 3 gyereket szült egy egoista balfasznak. (Ezek persze csak példák.) Ne felejtsd el: nem vagyunk egyformák!