Én hiszek abban, hogy bárkinek szabadon meglehet a saját véleménye, de abban is hiszek, hogy bárkit szabadon hülyének nézzenek a véleménye miatt. Lehet az a véleményed, hogy a Föld lapos, mert te soha nem láttad görbülni, de ne lepődj meg azon, ha az iskolában ezért egyest kapsz. Lehet az a véleményed, hogy az oltások károsak, de akkor ne lepődj meg, ha idővel visszatérnek a már kiirtottnak hitt betegségek és a fejlett világban újra járványos gyermekbénulás dúl. Lehet az a véleményed, hogy a nőknek otthon a helyük, alacsonyrendűbbek a férfiaknál és az a dolguk, hogy a férfit szolgálják, de akkor ne lepődj meg, ha az összes normális nő elkerül és egy csomóan balfasznak néznek a véleményed miatt. Vannak rossz vélemények, hibás nézetek és elavult világképek. Ákos egy közéleti szereplő, egy énekes jelentős rajongótáborral, így jelenkori kultúránk és társadalmunk egyik pillére és szócsöve. Többször is voltak már vállalhatatlan megnyilvánulásai, melyek többségükben tévé vagy rádió interjúk során hangzottak el. Egy interjú egy nagyon is nyilvános közeg, arra való, hogy az interjúalany olyan információkat osszon meg a nyilvánossággal, amelyre más módon nem nagyon volna lehetősége. Az interjú maga a nyilvánosságnak szól, nem azért veszik föl, hogy aztán a riporter egyedül hallgassa otthon újra és újra. Magánvélemény magánemberek között magánbeszélgetésekben vannak, de ekkor is bárkinek joga van téged balfasznak nézni, ha megtudja, mit mondtál.
Egy asztalos vagy egy akármilyen szakember esetén még el tudom képzelni, hogy azt mondja az ember "hát, az igaz, hogy kurvára zavar a sok ostoba nőellenes/rasszista/vallásos kommentje, de piszok jó szakember, és az asztalon nem látszik, hogy gyűlöli a négereket." Persze ha az adott asztal egyik elsődleges használója a gyűlölet és/vagy megvetés tárgya lesz, akkor lehet, hogy az illetőt zavarni fogja a dolog, mert úgy érzi, hogy ha az a bizonyos asztalos tudta volna, hogy neki készít asztalt, akkor vagy nemet mondott volna a dologra, vagy talál valamilyen módot arra, hogy kicsesszen a kuncsafttal. Egy népszerű énekes viszont nem ugyanaz a kategória, mert sokan lehetnek azok, akik fölnéznek rá, akik utánozni próbálják így vagy úgy, akik bizonyos dolgokban véleményvezérnek tekintik. Egy közéleti szereplőnek nagyobb a morális felelőssége a társadalom iránt, mint egy asztalosnak. De még ha csak pusztán a zenéjét akarod élvezni, akkor is sokat ront az élményen, ha például nőként tudod, hogy egy szerelmes dal, vagy egy bármilyen módon releváns szám éneklése közben az énekes valójában mit is gondol rólad és mit gondol a társadalomban betöltött helyedről. Vagy mi lenne, ha egy énekes jó zenét csinál, de közben a zenén kívül nyíltan magyargyűlölő? A számaiban semminek sincs semmi köze a magyarokhoz, de azért mégsem lenne ugyanaz az élmény őt hallgatni vagy az ő koncertjeire járni magyarként, mint egy magyar-semleges vagy egy magyarszerető énekes dalait hallgatni és koncertjeire járni. Te megvennéd egy magyargyűlölő énekes lemezét, csak azért mert tetszenek a dalai, miközben tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy ha személyesen az előadótól akarnád megvenni, akkor valószínűleg arcon köpne és azt mondaná, hogy neki nem kell a kibaszott paprikaszagú hitvány pénzed?
Az, hogy a Telekom a sokadik beszólás után úgy döntött, hogy nem akar semmifajta közösséget vállalni Ákossal a cég magánügye. Szerződő félként mind a Telekomnak mind pedig Ákosnak joga van ahhoz, hogy fölmondják a szerződést bármilyen okból kifolyólag. A szerződésbontással és egy kis internetes hőbörgéssel az egész történetnek véget is kellett volna érnie. A végképp eszement dolog az, hogy a Kormány, abszolút kívülállóként belepofázik Ákos és a Telekom magánügyébe. A Kormánynak semmi köze ahhoz, hogy egy cég kit és hogy támogat, vagy úgy alapvetően mit csinál, amíg az nem jogellenes vagy nem egyértelműen káros és hátrányos az ügyfelei számára.
"Van aki felvonja a szemöldökét, megcsóválja a fejét és azt mondja, rendben, ez van"
és igen, van olyan, aki "ordítva vetné rá [Ákosra] magát, hogy agyonverje, mert nem ért vele egyet" és az utóbbiak idióta balfaszok, attól függetlenül, hogy milyen kérdés kapcsán vetik rá magukat valakire. Nem lehetne esetleg a kettő véglet között találni valamit? Az tűrhetetlen, ha bármilyen ellenvéleményre, legyen az akármennyire ostoba, sértő vagy veszélyes agresszió a válasz. De az legalább ugyanennyire tűrhetetlen, ha valaki az EMBERI FAJ FELÉT lenézi, kevesebbre tartja, a saját módján elnyomja/elnyomná. Ezt a "fölvonjuk a szemöldökünket és megcsóváljuk a fejünket" attitűdöt kurvára el kéne már felejteni Magyarországon, mert vagy addig fogjuk vonogatni a szemöldökünket, amíg el nem hal az izom, vagy amíg meg nem unjuk és a "rávetődve agyonverést" nem választjuk.
Ha pedig az a véleményed, hogy egy nő kevesebbet ér, mint egy férfi, hogy nem illetik meg azok a jogok és lehetőségek, mint egy férfit, hogy nem követheti szabadon az álmait és nem találhat kiteljesedést bármiben, amiben akar (min egy férfi), pusztán azért, mert merő véletlenből nőnek született és az a biológiai szerepe, hogy gyereket szüljön (ha akar), nem pedig az, hogy gyereket nemzzen, mint egy férfi (ha akar), akkor nekem és a társadalom épeszű részének az a véleményünk, hogy egy kibaszott balfasz vagy és nem akarjuk, hogy bármi közöd legyen bárki oktatásához és nem akarjuk, hogy olyan hatalmi helyzetbe kerülj, ahol lehetőséged van arra, hogy olyan döntéseket hozz, amelyek károsan érintik az emberi faj, az ország/megye/város/stb lakosságának felét. Ugyanis Ákos véleménye nem csak "fing a szélben". Fing a szélben az lett volna, ha azt kezdi el ecsetelni, hogy mennyire szereti/nem szereti X Y művészt, zenészt, filmet, ételt, könyvet, stb. Az elmúlt hetekben nagyon pörög ez a téma otthon, kezdve Kövér Lászlótól (az ország egyik főméltósága!!!) Ákoson át több kormánypolitikusig. Amikor az országot irányító politikusok és médiaszemélyiségek egyöntetűen és következetesen nőellenes nézeteikről tesznek tanúbizonyságot következmények nélkül, akkor lehetetlen, hogy ez a világlátás ne szivárogjon bele a törvényhozásba, az oktatáspolitikába, a kollektív nemzeti gondolkodásba és pszihébe. Nap mint nap mind a magánéletben, mind pedig a szakmai életben kisebb nagyobb atrocitások tömkelegével kell még ma is szembenéznie egy nőnek a Nyugaton. Ezt férfifejjel nem is igen tudjuk elképzelni, mert női ismerőseink már gyermekkoruktól fogva megtanultak együtt élni vele, megtanulták, hogy ez a "normális", nem beszélnek róla soha senkinek, hacsak nem kirívó az eset, hiszen annyiszor történik meg, hogy nem is érdemes visszaszólni, mert nem bírnák szusszal, illetve mert csak magukat tennék ki veszélynek. Mi erre csak legyintünk, mert egy férfinak az egészből csak annyi jön le, hogy van néhány bunkó balfasz, akik nagy ritkán illetlen/helytelen/gusztustalan/vérlázító dolgokat mond vagy csinál, de ez még belefér a pakliba, elvégre mindenütt vannak idióták. Ma már rengeteg beszámoló és rejtett kamerás fölvétel áll rendelkezésre a világ minden tájáról, érdemes egy kicsit utána nézni, mert mintha egy félelmetes rejtett világ tárulna föl, ami többnyire valahogy mégis titokban marad a szemünk előtt. Ezért nem fing a szélben ez a legújabb kormányközeli kirohanás és ezért nem szabad csak legyintenünk.
Egy asztalos vagy egy akármilyen szakember esetén még el tudom képzelni, hogy azt mondja az ember "hát, az igaz, hogy kurvára zavar a sok ostoba nőellenes/rasszista/vallásos kommentje, de piszok jó szakember, és az asztalon nem látszik, hogy gyűlöli a négereket." Persze ha az adott asztal egyik elsődleges használója a gyűlölet és/vagy megvetés tárgya lesz, akkor lehet, hogy az illetőt zavarni fogja a dolog, mert úgy érzi, hogy ha az a bizonyos asztalos tudta volna, hogy neki készít asztalt, akkor vagy nemet mondott volna a dologra, vagy talál valamilyen módot arra, hogy kicsesszen a kuncsafttal. Egy népszerű énekes viszont nem ugyanaz a kategória, mert sokan lehetnek azok, akik fölnéznek rá, akik utánozni próbálják így vagy úgy, akik bizonyos dolgokban véleményvezérnek tekintik. Egy közéleti szereplőnek nagyobb a morális felelőssége a társadalom iránt, mint egy asztalosnak. De még ha csak pusztán a zenéjét akarod élvezni, akkor is sokat ront az élményen, ha például nőként tudod, hogy egy szerelmes dal, vagy egy bármilyen módon releváns szám éneklése közben az énekes valójában mit is gondol rólad és mit gondol a társadalomban betöltött helyedről. Vagy mi lenne, ha egy énekes jó zenét csinál, de közben a zenén kívül nyíltan magyargyűlölő? A számaiban semminek sincs semmi köze a magyarokhoz, de azért mégsem lenne ugyanaz az élmény őt hallgatni vagy az ő koncertjeire járni magyarként, mint egy magyar-semleges vagy egy magyarszerető énekes dalait hallgatni és koncertjeire járni. Te megvennéd egy magyargyűlölő énekes lemezét, csak azért mert tetszenek a dalai, miközben tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy ha személyesen az előadótól akarnád megvenni, akkor valószínűleg arcon köpne és azt mondaná, hogy neki nem kell a kibaszott paprikaszagú hitvány pénzed?
Az, hogy a Telekom a sokadik beszólás után úgy döntött, hogy nem akar semmifajta közösséget vállalni Ákossal a cég magánügye. Szerződő félként mind a Telekomnak mind pedig Ákosnak joga van ahhoz, hogy fölmondják a szerződést bármilyen okból kifolyólag. A szerződésbontással és egy kis internetes hőbörgéssel az egész történetnek véget is kellett volna érnie. A végképp eszement dolog az, hogy a Kormány, abszolút kívülállóként belepofázik Ákos és a Telekom magánügyébe. A Kormánynak semmi köze ahhoz, hogy egy cég kit és hogy támogat, vagy úgy alapvetően mit csinál, amíg az nem jogellenes vagy nem egyértelműen káros és hátrányos az ügyfelei számára.
"Van aki felvonja a szemöldökét, megcsóválja a fejét és azt mondja, rendben, ez van"
és igen, van olyan, aki "ordítva vetné rá [Ákosra] magát, hogy agyonverje, mert nem ért vele egyet" és az utóbbiak idióta balfaszok, attól függetlenül, hogy milyen kérdés kapcsán vetik rá magukat valakire. Nem lehetne esetleg a kettő véglet között találni valamit? Az tűrhetetlen, ha bármilyen ellenvéleményre, legyen az akármennyire ostoba, sértő vagy veszélyes agresszió a válasz. De az legalább ugyanennyire tűrhetetlen, ha valaki az EMBERI FAJ FELÉT lenézi, kevesebbre tartja, a saját módján elnyomja/elnyomná. Ezt a "fölvonjuk a szemöldökünket és megcsóváljuk a fejünket" attitűdöt kurvára el kéne már felejteni Magyarországon, mert vagy addig fogjuk vonogatni a szemöldökünket, amíg el nem hal az izom, vagy amíg meg nem unjuk és a "rávetődve agyonverést" nem választjuk.
Ha pedig az a véleményed, hogy egy nő kevesebbet ér, mint egy férfi, hogy nem illetik meg azok a jogok és lehetőségek, mint egy férfit, hogy nem követheti szabadon az álmait és nem találhat kiteljesedést bármiben, amiben akar (min egy férfi), pusztán azért, mert merő véletlenből nőnek született és az a biológiai szerepe, hogy gyereket szüljön (ha akar), nem pedig az, hogy gyereket nemzzen, mint egy férfi (ha akar), akkor nekem és a társadalom épeszű részének az a véleményünk, hogy egy kibaszott balfasz vagy és nem akarjuk, hogy bármi közöd legyen bárki oktatásához és nem akarjuk, hogy olyan hatalmi helyzetbe kerülj, ahol lehetőséged van arra, hogy olyan döntéseket hozz, amelyek károsan érintik az emberi faj, az ország/megye/város/stb lakosságának felét. Ugyanis Ákos véleménye nem csak "fing a szélben". Fing a szélben az lett volna, ha azt kezdi el ecsetelni, hogy mennyire szereti/nem szereti X Y művészt, zenészt, filmet, ételt, könyvet, stb. Az elmúlt hetekben nagyon pörög ez a téma otthon, kezdve Kövér Lászlótól (az ország egyik főméltósága!!!) Ákoson át több kormánypolitikusig. Amikor az országot irányító politikusok és médiaszemélyiségek egyöntetűen és következetesen nőellenes nézeteikről tesznek tanúbizonyságot következmények nélkül, akkor lehetetlen, hogy ez a világlátás ne szivárogjon bele a törvényhozásba, az oktatáspolitikába, a kollektív nemzeti gondolkodásba és pszihébe. Nap mint nap mind a magánéletben, mind pedig a szakmai életben kisebb nagyobb atrocitások tömkelegével kell még ma is szembenéznie egy nőnek a Nyugaton. Ezt férfifejjel nem is igen tudjuk elképzelni, mert női ismerőseink már gyermekkoruktól fogva megtanultak együtt élni vele, megtanulták, hogy ez a "normális", nem beszélnek róla soha senkinek, hacsak nem kirívó az eset, hiszen annyiszor történik meg, hogy nem is érdemes visszaszólni, mert nem bírnák szusszal, illetve mert csak magukat tennék ki veszélynek. Mi erre csak legyintünk, mert egy férfinak az egészből csak annyi jön le, hogy van néhány bunkó balfasz, akik nagy ritkán illetlen/helytelen/gusztustalan/vérlázító dolgokat mond vagy csinál, de ez még belefér a pakliba, elvégre mindenütt vannak idióták. Ma már rengeteg beszámoló és rejtett kamerás fölvétel áll rendelkezésre a világ minden tájáról, érdemes egy kicsit utána nézni, mert mintha egy félelmetes rejtett világ tárulna föl, ami többnyire valahogy mégis titokban marad a szemünk előtt. Ezért nem fing a szélben ez a legújabb kormányközeli kirohanás és ezért nem szabad csak legyintenünk.