Az egyik az, aki mindenből a rosszat látja ki, és a támadást, meg mindenbe beleérti azt, hogy ezzel rosszat akartak neki. Ők azok akik a legjobb szándékkal mondott jő tanácson is felháborodnak, és személyes támadásként élik meg, hogy "hát milyen jogon mondja meg nekem"... ill. mindenki mést hibáztatnak a legkisebb dolgok miatt is.
A másik beállítottságú ember nem mindenben a rosszat látja, hanem még a gúnyolódásban is meglátja azt, hogy valamivel csak adott okot rá, a másoktól jövő tanácsokat, meg helyreigazításokat pedig elfogadja, ill. mindenből megpróbálja azt a tanulságot leszűrni ami építő jellegű. Az abszolút negatív dologban pedig azt látja meg, hogy na, így nem kell csinálnom.
Viszont itt sztem 2 féle embercsoport vitázik:
Az egyik az, aki mindenből a rosszat látja ki, és a támadást, meg mindenbe beleérti azt, hogy ezzel rosszat akartak neki. Ők azok akik a legjobb szándékkal mondott jő tanácson is felháborodnak, és személyes támadásként élik meg, hogy "hát milyen jogon mondja meg nekem"... ill. mindenki mést hibáztatnak a legkisebb dolgok miatt is.
A másik beállítottságú ember nem mindenben a rosszat látja, hanem még a gúnyolódásban is meglátja azt, hogy valamivel csak adott okot rá, a másoktól jövő tanácsokat, meg helyreigazításokat pedig elfogadja, ill. mindenből megpróbálja azt a tanulságot leszűrni ami építő jellegű. Az abszolút negatív dologban pedig azt látja meg, hogy na, így nem kell csinálnom.