Erősen félreértettél. Sem akkor, sem most nem hagyom hogy csak ő nevelje a fiam.
Sőt, az egyik legnagyobb bánatom az hogy nem kapok annyi időt mint az anyja.
(Röhejes hogy a magyar jogrendszer a láthatás megítélésénél ugyanazt az alapot -minden második hétvége- osztja ki egy mintaapának, mint mondjuk egy elítélt bűnözőnek.)
Figyelem hiányban sosem szenvedett a fiam, hiszen vagy én, vagy a nagyapja mindig ott volt vele.
De még patriarchális életszemléletűként is elismerem hogy az Anya nagyon fontos.
Nem csak érzelmileg, hanem kémiailag is.
Mindaddig amíg egy gyerek nem képes megérteni miért hagyja reggelente magára az anyja, addig nem kellene visszamennie dolgozni. Mert az minden reggel egy kis trauma a gyereknek.
Akármennyire is ott van a család többi tagja.
Sőt, az egyik legnagyobb bánatom az hogy nem kapok annyi időt mint az anyja.
(Röhejes hogy a magyar jogrendszer a láthatás megítélésénél ugyanazt az alapot -minden második hétvége- osztja ki egy mintaapának, mint mondjuk egy elítélt bűnözőnek.)
Figyelem hiányban sosem szenvedett a fiam, hiszen vagy én, vagy a nagyapja mindig ott volt vele.
De még patriarchális életszemléletűként is elismerem hogy az Anya nagyon fontos.
Nem csak érzelmileg, hanem kémiailag is.
Mindaddig amíg egy gyerek nem képes megérteni miért hagyja reggelente magára az anyja, addig nem kellene visszamennie dolgozni. Mert az minden reggel egy kis trauma a gyereknek.
Akármennyire is ott van a család többi tagja.