Abszolút nem objektív és tudományos megítélésem szerint, az az anya, aki ennyire sokáig szoptatja a gyerekét (mint pl. antónia) az hülye, rátelepedik a gyerekére, és erőlteti ezt az anyatigris szerepet, és nem hagyja útjára a gyereket. Az ilyen gyerek hülye lesz (ez szintén nem tudományos vélemény).
Illetve, egy két éves gyerek már tudja, mi az, hogy lány, fiú, a különbséget, illetve azt tanítjuk neki, hogy ne rázogassa a fütyijét mások előtt, ne tapizza a nuniját, hogy a nénik elfedik a cicijüket, apu meg nem lóbálja a zacsiját otthon mindenki előtt (kivéve ha északiak, vagy németek vagyunk). N a mármost nekem ebbe annyira nem fér bele, hogy anyu előveszi az intim testrészét a "nagy" gyerek előtt, és hagyja tapizni meg szopizni. Nem tudom, hogy egy ilyen gyereknél szintén hogy alakul aztán, hogy a cici az intim dolog, az érdekes, az varázsos.
Egyszóval szerintem baromság, fél éves korig, egy éves korig, amíg lehet oké, természetes, meg minden, de nagy gyereket ne már, csak hogy bebizonyítsuk mekkora jó anyák vagyunk, meg a kapcsolat, meg a kötődés. Meg, hogy az anyaság legnagyobb csodája, és szent kapocs a gyerekkel. A legnagyobb jótétemény az, ha hagyjuk azt a gyereket, és úgy neveljük, hogy ne a csöcsünkön csüngjön, meg a szoknyánkon.
Illetve, egy két éves gyerek már tudja, mi az, hogy lány, fiú, a különbséget, illetve azt tanítjuk neki, hogy ne rázogassa a fütyijét mások előtt, ne tapizza a nuniját, hogy a nénik elfedik a cicijüket, apu meg nem lóbálja a zacsiját otthon mindenki előtt (kivéve ha északiak, vagy németek vagyunk). N a mármost nekem ebbe annyira nem fér bele, hogy anyu előveszi az intim testrészét a "nagy" gyerek előtt, és hagyja tapizni meg szopizni. Nem tudom, hogy egy ilyen gyereknél szintén hogy alakul aztán, hogy a cici az intim dolog, az érdekes, az varázsos.
Egyszóval szerintem baromság, fél éves korig, egy éves korig, amíg lehet oké, természetes, meg minden, de nagy gyereket ne már, csak hogy bebizonyítsuk mekkora jó anyák vagyunk, meg a kapcsolat, meg a kötődés. Meg, hogy az anyaság legnagyobb csodája, és szent kapocs a gyerekkel. A legnagyobb jótétemény az, ha hagyjuk azt a gyereket, és úgy neveljük, hogy ne a csöcsünkön csüngjön, meg a szoknyánkon.