Ákos azzal, amit mondott megalázta a nőket, lerakta őket ikonba, egyfajta háztartási gépként, tenyész-tehénként kezelte őket. Bochkor nem tett ilyet, ő a keserű igazságot mondta ki - vagy legalább is megkapargatta a felszínt. Sajnos nem járta körül rendesen a témát, ugyanakkor egy reggeli szórakoztató műsorról van szó, ne várjunk társadalmi, pszichológia elemzéseket. Abban viszont egyáltalán nem tudok egyetérteni Bochkorral, hogy példaként Brosnan feleségét hozta fel. Ez a nő egyáltalán nem sorolható a kövér kategóriába, sokkal inkább csak duci (az angolok a "chubby" szót használják rá). Nagy különbség! Egy duci még tud csinosan öltözni, megvannak a vonalai, még akkor is, ha itt-ott gömbölyödik-kerekedik. Amilyen Liptai Claudia is (hogy LC milyen személyiség, azt most hagyjuk) - Claudia sem lesz sosem nádszál, annak ellenére, hogy néha kurvára behírdeti, hogy mennyit fogyott. De tud csinosan öltözni, mert vannak vonalai, formái, arányai. Az ilyen nőket lehet szeretni, jól esik rájuk nézni, és általában jóban vannak magukkal, tudnak igazi Nő lenni.
Akikről Bochkor beszélt azok a kövér, dagadt nők (bár ismétlem, Brosnan felesége nem volt jó példa). A kövérek csak szeretnének ducinak tűnni, de nem azok! Sajnos nem egy ilyennel találkoztam, ismerőseim között is van ilyen, és az esetek túlnyomó részében iszonyatos emberek ezek a nők. És itt lehet píszískedni, meg "ugyan már, ők is emberek", de az a nő, aki úgy néz ki, mint egy felpuffadt, amorf bojler, sosem tud csinos lenni. Magára aggathat ilyen-olyan ruhákat, sminket, szexirucit - ez csupán önbecsapás. A genetikai (evolúciós) kódoltság adott. Férfiként az agyunk bizonyos arányokat keres a nőkben, formákat, vonalakat, ami a termékenységet jelzi. Ez az egyik fele. A másik a társadalmi imprint, hogy éppen az adott korban, adott társadalomban mi a csinos, a szép. A kövér, dagadt nők gyakran példálóznak a régi szépségideálokkal (még akár a római időkig is visszanyúlnak), és ilyenkor jön a: "Bezzeg akkor nem a csontsoványság volt a divat, hanem az, ha volt mit fogni a nőn!" - csak egyet felejtenek el, valójában sosem volt divat a kövérség! A teltkarcsúság, a duciság viszont igen, mert ez a termékenységet szimbolizálta. Szóval ezek a kövér nők - akik gyakran azért nem fogynak le, mert nem hajlandóak, vagy egyszerűen csak kibaszott lusták -, kompenzálnak. Hiszen az élet kényelmetlen már számukra, belül frusztráltak. Ezért hangosak, harsányak, tolakodóak, néha olyan, mintha pasik akarnának lenni - mármint a rosszabbik fajtából. Mindenről véleményük van, úgy gondolják, ők tudják, mitől döglik a légy, és ezt nem is félnek jó hangosan közölni mindenkivel, annak ellenére, hogy senki nem kérdezte őket, és hogy gyakran hülyeséget is beszélnek. Ők majd megmondják azt is - hiszen nagyon jól tudják -, hogyan kell a nőknek valóban kinézniük, nekik minden átlagos csajszi már csontrakéta, plázacica, miközben ők meg otthon sírva zabálják a kedvenc romcsi filmjük alatt a harmadik tábla csokoládét is. De azért ők egészségesek! Egyébként is, hogy meri azt bárki is állítani, hogy ők nem azok! Kikérik maguknak! Hogy lenne már a kövérség megterhelő a keringési rendszerre, a légzésre, az ízületekre. Azt ők nagy ívben leszarják, hogy a kövérség és az elhízás okozta komolyabb betegségek, elhalálozások igen előkelő helyet foglalnak el a különböző egészségügyi kockázati listákon. És talán ez jóval nagyobb és komolyabb probléma, mint a kinézet. Hiába állítják az ellenkezőjét, a túlsúly iszonyatosan komoly kockázati tényező az egészségre nézve!!! A másik gusztustalan dolog, amikor ezt az "életstílust" még el is kezdik hirdetni: a kövérség szép! "Legyél kövéren is büszke!" Kövér, dagadt nők rendeznek szépségversenyeket, büszkén vállalják, hogy formátlanok, csúnyák. És érdekes, hogy még ezeken a versenyeken is szinte kivétel nélkül a legkevésbé kövér nő nyer. Vicc! De ők büszkék és egészségesek és szerethetőek és öntudatosak. Persze, ha így lenne, nem kéne kompenzálniuk azt, hogy valójában a kutyának sem kellenek. Nem azért mert kövérek, hanem azért, amilyen képet sugároz ez róluk. Sajnos/szerencsére ilyen a társadalmunk, "what you see is what you get".
Amúgy a "hölgynek", aki ezt a cikket írta, meg valószínűleg savanyú a szőlő. Egyrészt, ha ő úgy érzi, hogy szeretve van, akkor Bochkor mondandóját nem kellett volna magára venni. Annak, hogy a férje vele van még, ennek egy komoly oka lehet: együtt hozták meg a döntés, hogy annak ellenére, hogy a nő szervezete tiltakozott a terhesség ellen, és vetélés lett a vége, úgy döntöttek, minden áron gyereket akarnak (írta is, hogy hormon kezelés kapott, stb). Na ennek lett a vége, hogy meghízott. Ő ezt választotta, valamit beáldozott érte. De ez a saját döntése volt, senki sem kényszerítette rá (az más kérdés, hogy a pasi is ezt akarta-e, vagy azért egy kis érzelmi manipuláció volt a háttérben). Ezért volt gusztustalan az irománya végére betenni az anorexiás nőnek a képét összehasonlításként. Az anorexia nervosa egy betegség, testkép zavar okozza, és egyáltalán nem ez az ideál, amire a pasik gerjednek! A kövérség és az anorexia ilyetén való összehasonlítása jobb esetben súlyos butaságot feltételez, rosszabb esetben gusztustalan manipulációt! (Igen, tudom, vannak, akik betegségből kifolyólag lettek kövérek, ez most nem róluk szól!) És megint ugyanitt vagyunk: a kompenzálásnál! Ha annyira jól érzi magát a bőrében a kedves blog írója, ha úgy érzi szeretve van, akkor nem írt volna ilyen cikket, és nem ezt a képet biggyesztette volna a végére. Már csak azért sem, mert a túlságosan vékony, csontos, kis mellű lányok/nők (akik nem azért olyanok, mert koplalnak, hanem genetikai adottság okán), hasonlóan mellőzöttek, mint a kövérek. A blog írója valójában csak provokálni akart, és kiállni a kövér, dagadt nők mellett - feleslegesen. Így lett hiteltelen, és igazán gusztustalan. És egyébként is, rettenetesen visszatetsző, amikor azok a nők, akik a gyerekszülés után híztak meg, anyaságukban érzik magukat sértettnek, amikor bárki felveti nekik, hogy nem biztos, hogy még a szülés után 5-6-7 évvel is 20-30 kiló felesleget kéne cipelniük - mert nem is egészséges, és nem is néz ki jól.
És mielőtt kötekedni kezdenének a hölgyek: igen, nagyjából ugyanez vonatkozik a pasikra is... Annyi különbséggel, ha egy viszonylag normális testalkatú pasi elutasítja egy kövér nő közeledését, akkor az a pasi egy rohadék, egy fasz, egy kicsinyes egomán pöcs. Fordított esetben, ha egy normális testalkatú nő utasít el egy kövér pasit, akkor az a nő erős személyiség, jól teszi, hogy nem ereszkedik le. Na ez viszont kettős mérce!
Akikről Bochkor beszélt azok a kövér, dagadt nők (bár ismétlem, Brosnan felesége nem volt jó példa). A kövérek csak szeretnének ducinak tűnni, de nem azok! Sajnos nem egy ilyennel találkoztam, ismerőseim között is van ilyen, és az esetek túlnyomó részében iszonyatos emberek ezek a nők. És itt lehet píszískedni, meg "ugyan már, ők is emberek", de az a nő, aki úgy néz ki, mint egy felpuffadt, amorf bojler, sosem tud csinos lenni. Magára aggathat ilyen-olyan ruhákat, sminket, szexirucit - ez csupán önbecsapás. A genetikai (evolúciós) kódoltság adott. Férfiként az agyunk bizonyos arányokat keres a nőkben, formákat, vonalakat, ami a termékenységet jelzi. Ez az egyik fele. A másik a társadalmi imprint, hogy éppen az adott korban, adott társadalomban mi a csinos, a szép. A kövér, dagadt nők gyakran példálóznak a régi szépségideálokkal (még akár a római időkig is visszanyúlnak), és ilyenkor jön a: "Bezzeg akkor nem a csontsoványság volt a divat, hanem az, ha volt mit fogni a nőn!" - csak egyet felejtenek el, valójában sosem volt divat a kövérség! A teltkarcsúság, a duciság viszont igen, mert ez a termékenységet szimbolizálta. Szóval ezek a kövér nők - akik gyakran azért nem fogynak le, mert nem hajlandóak, vagy egyszerűen csak kibaszott lusták -, kompenzálnak. Hiszen az élet kényelmetlen már számukra, belül frusztráltak. Ezért hangosak, harsányak, tolakodóak, néha olyan, mintha pasik akarnának lenni - mármint a rosszabbik fajtából. Mindenről véleményük van, úgy gondolják, ők tudják, mitől döglik a légy, és ezt nem is félnek jó hangosan közölni mindenkivel, annak ellenére, hogy senki nem kérdezte őket, és hogy gyakran hülyeséget is beszélnek. Ők majd megmondják azt is - hiszen nagyon jól tudják -, hogyan kell a nőknek valóban kinézniük, nekik minden átlagos csajszi már csontrakéta, plázacica, miközben ők meg otthon sírva zabálják a kedvenc romcsi filmjük alatt a harmadik tábla csokoládét is. De azért ők egészségesek! Egyébként is, hogy meri azt bárki is állítani, hogy ők nem azok! Kikérik maguknak! Hogy lenne már a kövérség megterhelő a keringési rendszerre, a légzésre, az ízületekre. Azt ők nagy ívben leszarják, hogy a kövérség és az elhízás okozta komolyabb betegségek, elhalálozások igen előkelő helyet foglalnak el a különböző egészségügyi kockázati listákon. És talán ez jóval nagyobb és komolyabb probléma, mint a kinézet. Hiába állítják az ellenkezőjét, a túlsúly iszonyatosan komoly kockázati tényező az egészségre nézve!!! A másik gusztustalan dolog, amikor ezt az "életstílust" még el is kezdik hirdetni: a kövérség szép! "Legyél kövéren is büszke!" Kövér, dagadt nők rendeznek szépségversenyeket, büszkén vállalják, hogy formátlanok, csúnyák. És érdekes, hogy még ezeken a versenyeken is szinte kivétel nélkül a legkevésbé kövér nő nyer. Vicc! De ők büszkék és egészségesek és szerethetőek és öntudatosak. Persze, ha így lenne, nem kéne kompenzálniuk azt, hogy valójában a kutyának sem kellenek. Nem azért mert kövérek, hanem azért, amilyen képet sugároz ez róluk. Sajnos/szerencsére ilyen a társadalmunk, "what you see is what you get".
Amúgy a "hölgynek", aki ezt a cikket írta, meg valószínűleg savanyú a szőlő. Egyrészt, ha ő úgy érzi, hogy szeretve van, akkor Bochkor mondandóját nem kellett volna magára venni. Annak, hogy a férje vele van még, ennek egy komoly oka lehet: együtt hozták meg a döntés, hogy annak ellenére, hogy a nő szervezete tiltakozott a terhesség ellen, és vetélés lett a vége, úgy döntöttek, minden áron gyereket akarnak (írta is, hogy hormon kezelés kapott, stb). Na ennek lett a vége, hogy meghízott. Ő ezt választotta, valamit beáldozott érte. De ez a saját döntése volt, senki sem kényszerítette rá (az más kérdés, hogy a pasi is ezt akarta-e, vagy azért egy kis érzelmi manipuláció volt a háttérben). Ezért volt gusztustalan az irománya végére betenni az anorexiás nőnek a képét összehasonlításként. Az anorexia nervosa egy betegség, testkép zavar okozza, és egyáltalán nem ez az ideál, amire a pasik gerjednek! A kövérség és az anorexia ilyetén való összehasonlítása jobb esetben súlyos butaságot feltételez, rosszabb esetben gusztustalan manipulációt! (Igen, tudom, vannak, akik betegségből kifolyólag lettek kövérek, ez most nem róluk szól!) És megint ugyanitt vagyunk: a kompenzálásnál! Ha annyira jól érzi magát a bőrében a kedves blog írója, ha úgy érzi szeretve van, akkor nem írt volna ilyen cikket, és nem ezt a képet biggyesztette volna a végére. Már csak azért sem, mert a túlságosan vékony, csontos, kis mellű lányok/nők (akik nem azért olyanok, mert koplalnak, hanem genetikai adottság okán), hasonlóan mellőzöttek, mint a kövérek. A blog írója valójában csak provokálni akart, és kiállni a kövér, dagadt nők mellett - feleslegesen. Így lett hiteltelen, és igazán gusztustalan. És egyébként is, rettenetesen visszatetsző, amikor azok a nők, akik a gyerekszülés után híztak meg, anyaságukban érzik magukat sértettnek, amikor bárki felveti nekik, hogy nem biztos, hogy még a szülés után 5-6-7 évvel is 20-30 kiló felesleget kéne cipelniük - mert nem is egészséges, és nem is néz ki jól.
És mielőtt kötekedni kezdenének a hölgyek: igen, nagyjából ugyanez vonatkozik a pasikra is... Annyi különbséggel, ha egy viszonylag normális testalkatú pasi elutasítja egy kövér nő közeledését, akkor az a pasi egy rohadék, egy fasz, egy kicsinyes egomán pöcs. Fordított esetben, ha egy normális testalkatú nő utasít el egy kövér pasit, akkor az a nő erős személyiség, jól teszi, hogy nem ereszkedik le. Na ez viszont kettős mérce!
Amúgy meg ízlések és pofonok.