Kormos Anett: Mit kerestek ti a címlapokon?Állatira tele van már a hócipőm azokkal, akiknek a születését onnan datáljuk, amikor hozzámentek valakihez, aki gazdag. Hadd érezzek némi indulatot azokkal a seggüket vakargató teremtésekkel szemben, akik meg vannak győződve arról, hogy ők cégvezetők, műsorvezetők, mi több: női példaképek.
Már csak azért is kell időt fordítani magunkra, még a családi időből elvéve is, mert egyrészt a társunknak tetszeni akarunk, mert megérdemli a társunk, mert a gyerek akkor látja, hogy valamiféle igénnyel kell lennünk magunkkal szemben, mert akkor a gyerek látja, hogy nem minden ő körülötte forog, hogy a szülőknek van más dolguk is, mert kell az embernek egy kis szabadság, és ha az egy-két óra a fodrásznál, vagy heti egy-két óra egy konditeremben, vagy egy-két óra csöndes horgolás, vagy barkácsolás, vagy akármi, akkor az.
No de visszatérve. Azok, akik a trendek ellen (még mindig nem értem, miért probléma, amikor az átlag ember nem olyan) ágálnak, nem fogják fel, hogy ezek csak ideálok. Ahogy a görög szobrokon is minden férfi szép izmos volt, a nőknek meg jó alakjuk (bár a nők őket annyira nem foglalkoztatták), és sanszos, hogy az átlag ókori görög nem olyan volt. Ettől még elég jól elvoltak. Ahogy egy időben gyönyörű hurkás dagi nőket festettek, de olyanokat, hogy hurka ott nem is tud teremni, ahova festettek, és valszeg nem minden nő volt egy michelin-baba akkoriban. Ahogy hetven éve azt mondták a nőknek, hogy ha gebe vagy szedjél fel pár kilót, mert az a szép, és biztos voltak azért gebék is. Ezek trendek, ideálok. Az aktuális szépséget akarja látni az ember a képeken, a filmeken, a tévében, a múzeumban. Nem csúnya embereket, nem átlagos embereket, nem elhanyagolt embereket, hanem szépeket. Mert igényli az ember. Az öregecske feleségét szereti az ember, kívánja, mert ismeri, mert tiszteli, mert van múltjuk, közük egymáshoz, de azért valljuk be megnézzük a szép nőket. Senki nem fordul meg egy holt átlagos, leharcolt nő után, hogy húúú apám de dögösen semmilyen. Ahogy a lekvárhoz/pálinkához az érett kicsit hibás gyümölcs a legjobb, de gyümölcstálat az asztalközépre mégiscsak a hibátlan gyönyörű gyümölcsből rakunk.