A sorkatonaságról én is egy kicsit:
Szopó, nem szopó, egyvalamire nagyon jó, mégpedig egy gyors ízelítő, mi vár az emberre a továbbiakban. Meg kell tanulni kelni, dolgozni, önfegyelmet gyakorolni, a másik embert elviselni. Ott muszáj volt.
Akit úgy neveltek otthon, könnyebben elviselte azt az időt, de volt elég olyan, aki nem, és végül olyan, aki ott erősödött meg lélekben. Embere válogatja.
Most a többségük (a szűkebb környezetemben is volt erre példa) ha végez az iskolával és elkerül valahova, ahol mondjuk dolgozni kell, fegyelem van, és ami fő: baszogatás, nem bírja. Mert hogy néz ki már az, hogy NEKI valaki parancsolgasson, vagy hogy ott álljon a gyártósoron, munkásruhában, nem fészbúkozhat a telóján, nem gyújthat rá, amikor jól esik, és nem trécselhet szabadon a haverjaival. Aztán ha nem bírja, rövid időn belül felmond. Nem mindenkinek kőgazdagok a szülei...
Én dolgozok, fizetem az adót, etc. És amikor ezeket a gyerekeket látom, csak egyre gondolok: ŐK fogják megkeresni (?) a nyugdíjamat...
Amúgy a divat mindig változik, ami engem max zavar, az az, hogy a legénykék szép lassan elnőiesednek. Hál' Istennek, ott még nem tartok, hogy "bezzeg az én időmben" ;)
Szopó, nem szopó, egyvalamire nagyon jó, mégpedig egy gyors ízelítő, mi vár az emberre a továbbiakban. Meg kell tanulni kelni, dolgozni, önfegyelmet gyakorolni, a másik embert elviselni. Ott muszáj volt.
Akit úgy neveltek otthon, könnyebben elviselte azt az időt, de volt elég olyan, aki nem, és végül olyan, aki ott erősödött meg lélekben. Embere válogatja.
Most a többségük (a szűkebb környezetemben is volt erre példa) ha végez az iskolával és elkerül valahova, ahol mondjuk dolgozni kell, fegyelem van, és ami fő: baszogatás, nem bírja. Mert hogy néz ki már az, hogy NEKI valaki parancsolgasson, vagy hogy ott álljon a gyártósoron, munkásruhában, nem fészbúkozhat a telóján, nem gyújthat rá, amikor jól esik, és nem trécselhet szabadon a haverjaival. Aztán ha nem bírja, rövid időn belül felmond. Nem mindenkinek kőgazdagok a szülei...
Én dolgozok, fizetem az adót, etc. És amikor ezeket a gyerekeket látom, csak egyre gondolok: ŐK fogják megkeresni (?) a nyugdíjamat...
Amúgy a divat mindig változik, ami engem max zavar, az az, hogy a legénykék szép lassan elnőiesednek. Hál' Istennek, ott még nem tartok, hogy "bezzeg az én időmben" ;)