Japánban a multik annyira túlhajszolják az embereket, hogy belehalnak. Ennek a modern kori „kórnak” (amit nálunk munkamániának hívnak) már nevet is adtak: karosi.„A karosik nem egyszerűen túlóráznak, hanem a végletekig elhanyagolják magukat, a családjukat és az alapvető testi szükségleteiket. A munkáltatók kizsigerelik őket, s ebbe – vagy ennek a mentális következményeibe – előbb-utóbb belehalnak.”
És azért a japánoknál ez nem meglepő, más kultúra, más szokások, más hozzáállás. Egy olyan nemzettől, ahol tökélyre fejlesztették a tücsökciripelés hallgatását, nem is várható el, hogy ne 120%-on dolgozzanak. Nem véletlenül vannak kapszulahotelek sem. De, azért ott se mindegyik munkás hal bele a munkába, ahogy itthon se mindegyik munkás naplopó. Valószínű, ahogy nálunk is, megvannak azok a vállalatok, vállalatformák, ahol kizsigerelik az embert, és vannak olyanok, ahol el lehet lenni, eltengeti az ember az életét, nem hal bele az ember a munkába.
Nkmedve hozzászólásához annyit szólnék hozzá, hogy: "egy cégnek az kéne legyen az érdeke, hogy megtartsa......." na pont az van a japánoknál, hogy a munkaerő örüljön, és legyen büszke, hogy a cégnek dolgozhat, vagy, ha nem is örül, a tisztesség úgy hozza, hogy kussol és dolgozik. Mintha az apjának dolgozna, mintha a családjáért dolgozna. De náluk ugye a család is más, nem magukkal vannak elfoglalva. És ezek szerint a jogaikkal sem annyira. Nehéz ezt innen, más szokású országból megítélni. Ja és láttam én már embert amerikában (USa), aki csak támasztotta a lapátot, vagy épp nem lehetett hozzászólni, mert most szigorúan ebédidő van kérem.
Inkább globális jelenség az, hogy a "multik", illetve az adott vállalati kultúrával rendelkező cégek kizsigerelik a dolgozókat, nem helyi népszokás. Szemlélet. És az az igazság, hogy a munkavállalók körében is van divatja annak, hogy multihoz menjenek dolgozni, mert ott sokat lehet keresni, gondolják. Szerintem, aki ezt nem bírja, az ne menjen ilyen helyre dolgozni.